Miért lehet az, hogy semmi nem érdekel és nincs motivációm?
30 éves férfi vagyok.Ebben az évben kezdődött ez az egész. Semmi nem érdekel már. Sokat szorongok és sűrűn vannak depresszív időszakaim is, de ilyen voltam világ életemben.
A munkahelyemen felmondtam, mert nem hoz lázba, de új dolgot tanulni sincs motivációm, a jövőmet tekintve meg úgy vagyok vele, hogy elleszek egy ideig, aztán lesz ami lesz. A társas kapcsolataimat teljesen leépítettem, még online sem szívesen beszélgetek, nincsenek már barátaim és a barátnőmmel is szakítottam. A napjaim semmittevésből állnak és nincs olyan szabadidős tevékenység, de akár egy meccs vagy sorozat sem ami érdekelne.
Az időm nagyrészében csak aludnék, de ironikus, hogy borzasztóan rosszul alszom. Ez részben érthető, hiszen nem csinálok semmit, így nem is fáradok el.
Tudom, hogy rosszul csinálom és ez nem normális, de az elmúlt pár hónapban ezt éreztem jónak. Szeretnék tenni ellene, kezdeni valamit, de valahogy ez mindig visszahúz.
Kivel történt már hasonló? Tudnátok segíteni mi ez, vagy hogy kéne talpra állni? Köszi!
válasza:Én is így voltam vele már 18 évesen is.
Ha a szüleim nem cseszegetnek hogy menjek el dolgozni akkor el sem indultam volna.
Igaz nem sokáig tartott mert jött egy komoly betegség és durván 3 év után abba kellet hagynom.
Aztán eltelt öt év újra neki futottam,de a betegség ami ugyebár nem akart múlni győzedelmeskedett felettem és 8 hónap munka után megint abba kellet hagynom.
Tehát nem egyedi a jelenséged,annyi kitérővel hogy én beteges vagyok azóta is,pedig eltelt 20 év.
Most 45 vagyok és engem sem érdekel már szinte semmi sem.
Gyerekek,feleség nem volt és már nem is lesz
Annyi hogy itthon sok mindent na persze mások számára értelmetlen dolgokkal foglalom el magam,de ebből nincs pénz.
Csak csinálom,unalom űzésként.
válasza:1-es: Köszönöm, hogy elmondtad, akkor legalább nem vagyok egyedül ezzel. Hasonlóan érzek én is. Szeretném megtudni miért is lehet ez valójában.
2-es: Simán lehet, hogy el külső szemlélőnek ez így jön le, de ez nem így van igazából. Jó dolgom akkor lenne, ha sok pénzem lenne, vagy támogatna anyagilag, Én pedig ezzel sem tudnék mit kezdeni. Ez nincs így. Egyedül vagyok teljesen. És a borzasztó az, hogy ezt akarom, illetve pont, hogy nem akarok semmit, de nem tudom miért. Nagyon furcsa érzés.
válasza:Szerinted a pénz boldogít?
Majd felnősz, aztán rájössz...
válasza: válasza: válasza:Én jártam a cipődben. Kapuzárási pánik, kő kemény kiégettséggel.
Én 29 évesen hasonló dolgon mentem keresztül. Elvégeztem egy egyetemet, ami nem érdekelt, munkát végeztem ami ROHADTUL nem érdekelt, és ehhez én minden reggel hajnalban keltem, jártam be a munkába, és egyre depresszívebb, stresszesebb, kiégettebb lettem.
Nem láttam kiutat. Úgy éreztem hogy nekem félre ment az életem, és kész. Ha nem a diplomámmal dolgozok akkor az egyetem 5 év börtönnek számít, mert úgy éreztem hogy akkor feleslegesen szenvedtem ott annyit. A munka amit a diplomámmal lehet végezni meg kikészített annyira nem nekem való...
Nekem arra kellett rájönnöm: leéltem majd 30 évet úgy, hogy nem ismertem magamat. Te ismered magad? Szerintem nem. Az alapján amit leírtál. Nem ismered magad te sem.
Úgy isten igazán gőzöd sincs, ahogy nekem se volt, hogy milyen ember is vagy te valójában.
Mi az, ami valóban, tényleg neked való. A világ hatalmas. Annyi dolgot lehet benne csinálni, pénzért is, hogy azt felsorolni sem lehet.
Először próbáld meg igazán megismerni magad. Mi az, ami őszintén neked való. Amit tényleg boldogan csinálnál. És igyekezz elérni ezt.
Egyedül otthon tengődni mindig depresszióval jár, nekem is volt ilyen időszakom, annál rosszabb sose volt... Az ember azt hinné, hogy dolgozni bejárni rossz, aztán otthon van 2-3 hónapig és azt hiszi megőrül a semmittevésben.
Szia!
En 47 leszek, nalam most vannak ilyen tunetek. Tul vagyok mar a kapuzarasi panikon is, amire rament az elmult ket evem.
Most ugy erzem, hogy szar a munkam - alig kell valamit csinalni, de jol fizet -, nem ertem el semmit az eletben, egyre faradtabb vagyok, gyengulok fizikailag es erzem az elhulyules szelet.
Kb. ruhellem az embereket. Alig van par kapcsolatom, ami ertekes.
Volt egy szeretom, akibe szerelmes voltam, de a felesegembe is. Es dontenem kellett. Azota a tobbi embert kb. ertektelennek erzem.
Futok, heti 60 km-t, meg kerteszkedek, meg ilyenek, de borzasztoan nincsen jovokepem, es nem hoz lazba semmi. Szeretek utazni, de mar a rakeszules - kisgyerekkel - borzasztoan elfaraszt.
Neha csak jo lenne, ha vege lenne az egesznek, de akik szamitanak, azoknak nem akarok problemat okozni. En is csak vagyok, varom hogy leszalljanak az ufok es kiirtsak az emberiseget, stb.
Telefonozni utalok, egyre szarabbak a programok, egyre eroszakosabbak, hanyok tole.
Legszivesebben elmennek egy topartra lakni, tok egyedul, csak pecazni, es nem dolgozni.
Szoval nem vagy egyedul.
Segitett a valasz?
válasza:Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!