Súlyos élet krízis. Ti mit tennétek a helyemben?

17 éves lány vagyok. Szüleim elváltak, apu szerfüggő, nem tartjuk a kapcsolatot vele 4 éves korom óta. Anyuval élek. Életem első 14 évében még jól is mentek a dolgok, aztán anyu krónikus beteg lett, munkaképtelen, leszázalékolt. Rokkant nyugdíjból élünk+segélyek ami nem túl sok, sokszor van hogy nincs mit enni hónap végén, kikapcsolnak szolgáltatásokat mert nincs fizetve a számla. Évek óta kijár a családsegítő hozzánk. Első sorban azért mert 15 évesen öngyilkossági kísérletet követtem el. Azóta sem vagyok túl jól igazából, elnyel a depresszió, ebből adódik az hogy semmi energiám nincs semmire, többek között takarítani sem, így nem a legtisztább a lakásunk. Anyu nem sokat tud segíteni a betegségéből kifolyólag. Rám van maradva a főzés, takarítás, mosás, minden szinte teljesen. Rokonok messziről eljerülnek minket, mert potenciális baj forrásnak látnak. Emellett iskolába is járok. 11. osztályos vagyok. Nehezen töltöm be az összes feladatom. A városgazda fülébe jutott hogy kosz van (szolgálati lakásban lakunk) és mostmár ők is gyakran kijárnak hozzánk. A hölgyek azt pedzegetik hogy ki akarnak minket rakni amint megleszek 18, és hogy eddig is megtették volna már csak kiskorút nem tehetnek az utcára, ezért nem mondták még fel a szerződést. Közben a behajtó cég is a nyakunkban van nem törlesztett kölcsön miatt. Tiszta stressz vagyok. Ilyet tényleg tehetnek vagy csak fenyegetés? (Nappali) iskola mellett találhatok valami melót? Ha igen hol érdemes keresni? Tudok azon kívül valamit csinálni hogy jótékonysági szervezetről jótékonysági szervezetre járok? A behajtási dolgot sem értem mi fog történni. Nem rég kaptuk az első levelet. Nagyon félek. Anyu teljesen gyerekként kezeli, nem lehet vele beszélni ezekről, pedig engem is érint. :((