Váltsak e iskolát máris?
16/L (evvesztes)
Sziasztok!
Nem tudom mennyire rakom a jó kategóriába ezt a kérdést, de lássuk.
Szóval a mostani gimimet eddig úgy ahogy szerettem, a tanárok nagyrészt normálisak voltak, bár van pár furcsa dolga magának az iskolának.
Én nagyon iskolahű vagyok, az egész általánost ugyanott jártam ki, nem szeretek váltogatni.
Szóval kezdjük az elején, én 7. osztály végén elhagytam a toxikus baráti körömet annak reményében, hogy végre a magam ura lehetek és új barátokat szerzek, kikötések nélkül. Egészen nyolcadik feléig egyedül voltam ezáltal, ez pedig mély mentális nyomot hagyott bennem, végig jártam 8.-tól az iskolapszichológushoz és rettentő sokat segített, utána pedig igaz barátokra találtam, és minden happy volt egész évben.
Az új osztályom egész jó, de nagyon hiányzik a régi. Nos, azok az igaz barátok akikről beszéltem fiúk voltak, illetve egy pár fiú, egész körünk lett, így hozzászoktam a "fiús" barátságokhoz, tényleg őket képzelem el az ideális baráti körömnek, és mivel a régi osztályomban összesen 4-en voltunk lányok (ők azok, akikkel elváltak útjaink), így elszoktam a "mai lányoktól". Ezalatt azt értem, hogy "mindenkit kibeszélünk, nem érdekel ki az" lányok, még akkor is ha a normálisabb, nem az elkényeztetett ricsgörl fajták. Tényleg, látszólag jól megvagyunk, de minden nap azt veszem észre a vége felé hogy belefáradok abba, hogy "magamat adom". Egészen más humoruk van, mint amit én eddig megengedtem magamnak, amin én nevetek, azon már ők úgy néznek mintha szörnyet láttak volna, nálam márpedig a humor sok mindent kepvisel.
Nem vagyok sírós, vagy pesszimista de mostanában egyre jobban azt érzem, hogy ki kell adnom valakinek magamat, hogy ne ítéljenek el. Sokféle barátom van már most, de valahogy a nap végén mentálisan fáradt vagyok a mentálisan feltöltődött helyett (nagyon extrovertált vagyok, engem az emberek töltenek fel).
A szüleim már javasolták újból a pszichológust, hiszen kezdődik már megint az iskolai idegességem emiatt. Én mennék, hisz segített eddig is, de nem tudnám normálisan szavakbaönteni, mi is zavar igazából, ide is félve írom ki, nehkgy valaki azt írja, hogy "csak az új környezet miatt ilyen". Én mindig is megéreztem, kik a hozzám hasonlóak és itt bár találtam párat akivel azonosulni tudok, sosem érzem magam mostanában boldognak, hogy bejárhatok, mint a volt iskolámban.
Megkockáztatnánk tehát (szüleim ajánlásával együtt), hogy iskolát váltok még most, hiszen egy jobb szakot is kaphatnék akkor, ami talán hozzámillőb, mint a mostani.
A segítségeteket azért kérem, mert félek, hogy a folytonos mentálisan nem beilleszkedés esetleg visszavezet oda, ahonnan jobban lettem, és ez az iskolai eredményeimet is ronthatja majd esetleg. Tényleg nem akarom mégegyszer megélni csak más formában ugyanazt, amit akkor, azon a fél éven keresztül, szörnyű volt.
+ Infó, hogy erre rámegy még az is, hogy az egyik fontosabb tantárgyat tanító tanárom egyfolytában gyomorgörcsben tart a tanóráival, illetve pár másik tanárom is megkérdőjelezhető, és valamikor tiszteletlen is velem mint emberrel szemben.
Bocsi a novelláért.
válasza:
válasza:Kedves 2., nem hiszem hogy súlyos mentális betegségem lenne :D
3. köszönöm a tapasztalatmegosztást, végülis a helyzet amíg nem horribilis (csak nem lesz az) megpróbálok így tenni.
válasza:Arra nem számíthatsz, hogy bármelyik más iskolában minden happy lesz. Ilyen soha nincs. Sem a társak, sem az tanárok nem lehetnek kivétel nélkül neked tetszők. Ilyen a világ. Válassz 1-2 szimpatikus társat, nem kell mindig mindenkivel jóban lenni, mert az lehetetlenség. Iskolán kívül is lehet barátod, keress más társaságot, elfoglaltságot! Felnőttek, családtagok (nagymama pl.) nincsenek, akik szeretnek, akikben megbízol, akikkel beszélgetni tudnál?
Az összes tanártól sem várhatod, hogy pont olyan legyen, ami neked tetszik - mindenfélék vagyunk, ezt el kell fogadni, meg kell szokni. Középiskolában a tanároktól már nem várhatod a buksi-simogató bátorítást. Nem kell és nem is lehet mindenkit szeretni, mindenkivel szívbéli barátságban lenni.
Azt kell megtanulnod, hogy ne várj senkitől többet, mint amire képes, amit ő is akar.
Nincs komoly mentális betegséged, csak a korosztályodra jellemző bizonytalanság, tájékozatlanság, beilleszkedési zavarok. Koncentrálj a tanulásra, valami értelmes foglalatosságra, sportra, engedd el a számodra kellemetlen társakat. Várd meg azt, akinek éppen így tetszel, akinek lesz veled közös témája.
(A "helyzet nem horribilis" - ez valahol félrement, értelmezhetetlen. Talán horrorrisztikusra gondoltál vagy inkább katasztrofálisra?)
válasza:Az osztály egy kényszerből összezárt közösség, ahova nem te válogatod meg, hogy ki kerül be. A barátaid viszont megválogathatod. A régi barátokat pedig nem kell, sőt nem is szabad elengedni (hacsak nem adnak egyéb okot rá). Nekem az osztályból soha nem voltak barátaim, pedig én nem volt olyan hűséges mint te, elég sokba jártam. Jóba voltam osztálytársakkal, az igaz, de barátnak nem nevezném őket. Neten viszont találtam nagyon kedves embereket, akikkel kialakult az igaz barátság. Suli után összejártunk, szünetekben csináltunk programokat, egyszer a tavaszi szünetet is önkényesen meghosszabbítottam egy nappal, merg úgy tudtuk csak megoldani az ottalvós programot, hogy egy napra már belelógott a suliba.
Szóval nem kell kényszeresen az osztályból barátkozni. Ha már van azokat tartsd meg, ápold a barátságot, ha pedig újakra lenne szükséged, előtted az egész világ. Bárhol ahol lehet, kommunikálj emberekkel, aztán ha minden adott, kezdve mindkét fél nyitottságától erre, idővel kialakul.
A sulit meg éld túl. Már nincs messze a vége, lehet még távolinak tűnik neked, de ott vagy a célban. Elvégzed hamarosan és el is lehet felejteni. A nagybetűs élet teljesen más.
válasza:"Sokféle barátom van már most, de valahogy a nap végén mentálisan fáradt vagyok a mentálisan feltöltődött helyett (nagyon extrovertált vagyok, engem az emberek töltenek fel)."
Honnan veszed, hogy extrovertált vagy, ráadásul nagyon, ha pont az ellenkezőjét tapasztalod? Lehet, hogy jóval introvertáltabb vagy, mint hiszed - vagy mint eddig voltál... Folyamatosan változol, főleg most, kamaszkorban. Kár lenne felcímkézni magad már most.
"8.-tól ... igaz barátokra találtam ... Az új osztályom egész jó, de nagyon hiányzik a régi. Nos, azok az igaz barátok akikről beszéltem ... elváltak útjaink"
Akkor mégsem voltak igaz barátok... Ha mégis, hát vedd fel velük a kapcsolatot újra, és ápold is. Ha valóban olyan jó barátok, akkor nem csak akkor jó barátok, amikor épp egy iskolába jártok.
Ha egész jó az új osztályod, hülyeség lenne váltani. Biztos mások, mint a korábbi osztálytársaid (hiszen a gimibe felvettek eleve válogatottabb társaság, mint azok, akiket általánosban összefúj a szél egy osztályba), de ha igyekszel megismerni őket, ha nyitott vagy, ha esélyt adsz nekik, egyre jobban összebarátkozol majd velük is. Tanulj, és közben vegyél részt az iskolai programokban is, hogy a többi osztályból is minél több embert megismerhess - és közben meg tartsd a kapcsolatot a régiekkel is, ha te is akarod meg ők is, úgy lesz kerek a világ.
És ne edd magad a szünetben ilyeneken, hanem pihenj, lazíts, kapcsolódj ki!
válasza:horribilis
horribilis melléknév -an (bizalmas, túlzó)
Óriási, hallatlanul nagy. Horribilis összeg.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!