Hogy vegyem rá a szüleim, hogy megengedjék, hogy iskolát váltsak?

az egész ott kezdődött hogy 9. fél éve óta piszkálnak engem át osztályban a fiúk. különösebb oka nincs, szimplán különlegesebb az öltözködési stílusom, meg fene tudja milyen kinjaik vannak még velem kapcsolatban( én csak erre tudok gondolni hogy emiatt kapom a bantast). a lényeg hogy valamiért minden adandó alkalommal megpróbáltak beszólni, bántani, fájdalmat okozni. aztán 9. és 10. nyari szünetében az egyik fiú (ő nem bántott 9.ben) elkezdett nekem udvarolni, és bele is mentem volna a kapcsolatba, ha 2 hét "randizgatas" után nem próbál meg megeroszakolni. adtam neki megegy esélyt, és ugyanazt eljátszotta, mind a kettő alkalommal az mentett meg, hogy az anyja benyitott a szobájába, vagy az apja hazáért (igen, úgyis próbálkozott a dologgal hogy az anyja otthon volt!!). aztán megmondtam neki teljesen normalisan hogy nekem ez így nem oké, nem akarok tőle semmi többet. azt hittem megertette és kedvesen el tudunk válni egymástól, felnőttek módjára, de 10. osztály kezdete óta csak felerosodott a fiúk bántalmazása amit atelek, mostmar napi szinten csináljak, és olyanok is bántanak, akik eddig nem. kifigurazzak bármit csinálok (elég kinyitnom az ablakot pl), bármit mondok, bármilyen jegyet kapok kommentáljak, de eközben ember számba se vesznek. pl múltkor megkertem az egyik fiút hogy nyissa ki az ablakot, még arra sem volt hajlandó hogy rám pillantson, pedig ott álltam előtte. aztán 10. fél évekor kb a barátnőim hatbaszurtak de nagyon csúnyán. 4-en tették, és nyilván az osztály főnök a többség szavának hisz(ami jelen esetben hazugsag) és nem az egyedüli igazsagomnak. ezek a "barátnőim " (akik nagy hangadók egyébként...) az osztály maradék részét is ellenem fordították, elinteztek hogy biztos ne akarjon barátkozni velem senki sem. úgyhogy most egyedül vagyok egész nap, és minden irányból csak megprobalom elviselni azokat a szavakat és tetteket amivel megaláznak. már nem tudok mihez folyamodni mert az osztály főnök a "barataim" jóvoltából azt gondolja hisztis vagyok csak és tuldramazom az egészet. közben meg elviselhetetlen az az érzés amit érzek. minden nap sírva megyek iskolába, iskola után rendszerint olyan ideg állapotban vagyok hogy hozzám szólni nem lehet, volt példa arra is hogy üvöltöttem idegenben, csapkodtam, stb, azt hiszem ez a duhkitores. aludni sem tudok éjszaka emiatt. iskolában koncentrálni sem az órákon, otthon tanulni végképp nem, a jegyeim is rohamosan romlanak de egyszerűen nincs hozzá energiám, az iskolában töltött órák száma felemeszti mindet.

próbáltam anyámmal beszélni arról hogy mi lenne ha másik iskolába mennek többször is, de csak veszekedés a vege. múltkor még is vert miatta, mert ő szerinte magamban kéne változtassak. neveloapam ugyanezen az állásponton van. ezen kívül nem tudok kihez fordulni, ezért a ti segítségeteket kérem. anyukam nem látja hogy milyen mentális kihatasa van rám ennek az egésznek? mindent próbáltam már, hogy tudnám mégis ravenni? azt hiszem nem tudom már sokáig bírni, ha ez így megy tovább, kb 1 évet adok magamnak, mert nagyon nagyon nehéz ezt így elviselni tényleg, az életem minden percre kihatasa van. köszönöm ha valaki végig olvassa és segít!