Hogy vegyem rá a szüleim, hogy megengedjék, hogy iskolát váltsak?

Esetleg átmenni egy másik osztályba nem opció? Beszélhetnél az osztályfőnököddel, hogy ugyebár látja hogy ide annyira nem illeszkedsz be, szívesen váltanál, de minél előbb.

Engem is nagyon durván bántottak a fiúk, fenyegetőztek meg ilyenek. Mai napig nem értem, hogy tényleg miért. Úgy mentem be az iskolába, hogy na nem fogok szólni senkihez, rá se nézek senkire és nem zaklatnak. Hát nem vált be… Lehet, hogy úgy értelmezték hogy én feljebbvalónak gondolom magam pedig pont az ellenkezője volt igaz.

Együttérzek veled kérdező! Egy valamit tarts a fejedben: ez NEM normális, te nem ezt érdemled. Azok a fiúk is tele vannak bizonytalansággal és komplexusokkal azért ilyen elviselhetetlenek. Léteznek normális tinédzserek akiknek alap, hogy nem bántják a másikat. Remélem találkozni fogsz velük.

Én belemennék a veszekedésbe. Ha szépen nem megy, akkor csúnyán, de elmondanám, mit érzek és miket tesznek velem, és hogy én ezt nem vagyok hajlandó elviselni. Akár azt mondanám, hogy kirúgatom magam onnan, ha nem megy bele, sőt elkezdenék lógni. Az igazolatlanok gyűlnek, lassan a családi elvész, jön a beírás, felkeresik a szülőt... Ez neki is ciki lenne.

Engem is szekáltak, de szerencsére apámnak nem volt gondja az iskolaváltással. Kétszer sem volt gondja, ugyanis a második helyen egy hónapot voltam, és leszűrtem, hogy ugyanolyan, én pedig nem voltam hajlandó ugyanazt eljátszani. Harmadik helyen végre nem piszkáltak, nyugalomban lehettem, szép eredménnyel szereztem meg a szakmámat.

Kérdező, anyukádat nem ismerem, de ha olyan rossz lenne a helyzet, mindent megpróbálnék, magamból kikelve is, hogy átkerüljek máshova. Ha neki mindegy, neked ne legyen az, mert egy életre megnyomoríthat lelkileg... Fel nem tudják ésszel fogni, milyen hatással van a bántalmazottra az a sok szó, bántás, gúny... Ők pár év múlva elfelejtkeznek rólad, netán benő a feje lágyuk, de az emlékezetük kopottas lesz, nem úgy élik meg, hogy valakit mentálisan vagy fizikálisan bántalmaztak. Vagy ha felfogják, akkor is legyintve, hogy biztos már el túllépett rajta a szekált személy. Pedig nem. Engem általánosban a gyerekkorom óta problémás arcbőrömmel találtak meg, majd a súlyommal, ami gyarapodott, aztán a depresszió miatti igénytelenségemmel is, amit szerencsére viszonylag hamar elhagytam. Első szakközépben a nagy büdös semmiért lettem célpont. Más voltam, nem vezéregyéniség. Különösen egy csaj nagyon levitt az életről. Egyébként többen is emiatt mentek el. Következő helyen a vezéregyéniség így is ferde szemmel nézett rám, és miután egy tesi órai baleset (elbotoltam futás közben, és pont ráestem) után őt követte mindenki viselkedésben. Tanár rájuk szólt, semmit nem ért. Elmentem az iskolából, a "helyemre került valaki", aki kikészítettek. Honnan tudom? Véletlenül pont abba az iskolába jött át, ahova én, de olyannyira kicsinálták, hogy lelkileg nem bírt már megmaradni emberek között, tehát magántanuló lett, de váltott. Pedig az előző helyen ő volt a legizgatottabb a szakmát illetően, némi tapasztalata is volt, mégis így végezte, hogy az emlékek hatására a szakma közelébe sem tudott menni.

Mindenképp válts, ne maradj ott.

21/l

Ha szészóval nem megy akkor menjen veszekedéssel!

De komolyan nem látják?

Nálam azért nem látták a szüleim a problémát,mert kizártam őket a dolgokból. És vetítettem ha beszéltünk róla ha beszéltünk róla.

De a hugom sulysabb eset volt neki kellet a szakember.

Mindenesetre a szakmámat kerülöm szociálisan egy csőd vagyok....az egészsegem rottyon van. Gondolom köze lehet hozzá...

De 18 éves koráig kikell húznia. Egy 10es jó esetben 16 éves...rosszban még csak 15. Már végez mire oda jut,hogy máshová menjen.

Nagyon farok ötlet:bukás és e miatt másik suli hátha ott jobb lesz!

Ne félj segítséget kérni.Addig menj,ameddig nem találsz egy normális felnőtett,aki segít Neked.

Nincs olyan tanár,akit kedvelsz?Az igazgatónőhöz is bemehettnél.Nekem pl középiskolában az igazgatónő segített még iskolapszichológust is vett fel miattam.

Vagy menj be a családsegítőbe,ott is lehet pszichológusi segítséget kérned,esetleg egy családsegítővel együtt beszélnétek az anyukáddal.

Ne add fel!Harcolj magadért!

Nincs a suliban egy olyan gyerek, aki nagyon érzékeny a piszkálásra és "menő"?

Nem magam fényezve, de én pl ilyen voltam. Utáltam ha piszkaltak valakit, bár ez nem is piszkálás, ez konkrétan bántalmazás. Engem mindenki szeretett, valószínűleg azért mert én alapból olyan vagyok, hogy bárhová betudok illeszkedni, mégse tartoztam egy bandához, egy klikkhez soha, mindegyikhez tartoztam valamennyire. És ha valaki, bárki piszkálta a szerinte kockákat, mindig elbántam vele. Vagy elég volt csak megbeszélni vele, vagy olyan is volt, hogy veszekedtem stb. A lényeg, hogy ez megoldotta a problémát, mert valahogy mindig abbahagyták, nem akartak ők is áldozattá válni.

Ilyen gyerek nincs a suliban? Beszélhetnél vele.

A másik, hogy igazad van ebben a suliváltás dologban. Úgy érzem a szüleid nem állnak melletted, azt gondolhatjak, kitalálod, csak nem akarsz suliba járni... Akkor is így viselkednek, ha elmondod, majdnem megeröszakoltak 2x is?

Szörnyű helyzetben vagy, én megértelek téged és szörnyen sajnálom azt amin keresztül mész.

Alternatív dolgokat tehetsz csak, pl nem jársz be, kirugatod magad, de egyszerűbb, ha az asztalon hagyod itthon a témát, és folyamatosan mondod a szüleidnek, hátha egyszer a szívükig is eljut. :(