Kezdőoldal » Egészség » Mentális egészség » Hogyan rázhatnám le magamról...

Hogyan rázhatnám le magamról mások lelki állapotát?

Figyelt kérdés

Nagyon hatással van rám főleg anyum lelki állapota. Dióhéjban 13-14 éves korom között volt egy brutálisan nagy törés a családi életünkben, anyukám depressziós és pánikbeteg lett, szinte nyugtatón élt. Szinte én voltam a felelős az életéért, pl egy idegösszeomlásakor (pszichológusom szerint az volt) ((az általános iskolás ballagásom ünneplésén)) én ültem mellette az ágyon, és én figyelmeztettem, hogy vegyen levegőt stb, nem mennék bele jobban. Nagyon-nagyon nehéz éveken vagyunk túl. Én vettem át az anya szerepet az öcsém felett is, én figyeltem anyámra, amennyire a gimi mellett tudtam (persze kiváló bizonyítványra hajtottam, hogy velem ne legyen plusz gond).

Már 26 éves vagyok, van egy férjem, másfél éve külön élünk, van egy kislányom, de a mai napig, ha anyum depisebb állapotban van és érzékelem, akkor nagyon lehúz. Ha előtte semmi bajom nem volt, és találkozunk, beszélünk, hallom a hangján stb., akkor ott rögtön jön egy törés és kész, depis állapotban vagyok én is és nem akar elmúlni.

Járok újra pszichológushoz, a következő találkozó témája biztosan ez lesz, de addig bármi jó praktika esetleg valakinek, aki sajnos hasonlóan túl érzékeny?

Köszönöm 💗

okt. 3. 21:33

1/9 anonim

válasza:

Hát praktikával biztos nem lehet elmulasztani, az élet nem olyan egyszerű, mint egy taps, csatt és már el is múlik. Nincs varázslás, feldolgozó munka van. Parentifikálódtál, te voltál a felnőtt gyerekként, neked az volt a dolgod, hogy ne legyen semmi bajod, mások jólétéért voltál felelős. Ha ez hosszú-hosszú évekig eltartott, azt nem lehet csak úgy levetni, mint egy kabátot. Ebben szocializálódtál. Először is ezt meg kell értened, utána pedig hagyni kell, hogy meggyőzd magadat, hogy ennek nem így kell lennie, a saját életed a fontos, magadért vagy felelős. Anyád egy különálló felnőtt, és a saját életét éli, amivel neked nincs teendőd. Korábban volt, mert kéretlenül rádtolta, te pedig anyagilag-érzelmileg függtél tőle, nem tudtad elhárítani, most viszont független vagy, és aszerint kell élned.

okt. 3. 21:43

Hasznos számodra ez a válasz?

2/9 A kérdező kommentje:

Igyekszem ezt adott helyzetekben folyamatosan tudatosítani magamban. Persze tudom, hogy nem annyira egyszerű, tapasztalom. Igyekszem ilyenkor mindig elmondani magamban, hogy "ez nem az én hangulatom, velem minden rendben van", de ahogy írtad kb, mintha egy vaskabátot vennék fel abban a pillanatban, onnantól nyomja a vállam, a lelkem... És órák hosszat feszít. Aztán idővel csökken/ elmúlik az alaphangulatomtól függően.

okt. 3. 21:47

3/9 anonim

válasza:

Lehet ám csökkenteni a találkozásokat, érsz annyit, hogy egy szusszanásnyi vagy több szusszanásnyi levegőt tudjál venni, mert ahányszor odamész, lehúz. Akkor nem kell odamenni, mert érzelmileg túlságosan megragad. És ne legyen lelkiismeret-furdalásod, eleget tettél már érte, most te jössz magadnak.

okt. 3. 21:52

Hasznos számodra ez a válasz?

4/9 A kérdező kommentje:

Persze, csak ő imádja a kislányomat, és nem bírja ki, hogy ne lássa mindennap. Tudom, ez hülyén fog hangzani, de tényleg kivan attól is, ha egy nap nem beszélünk legalább telefonon. Ezt nem csak én gondolom, volt hogy összevesztünk és nem beszéltünk majdnem egy napig és este már hívott apám...

Persze, lehet csak érzelmi zsarolás, mert megtanultuk mindketten a szerepeinket. Én nagyon sokat finomítottam már ígyis a szerepemen. Régen ugye, hogy nehogy "baj" legyen mindig én mentem bocsánatot kérni, akkor is ha ő bántott. Jó ideje én már nem futok utána. Belül furdal a gyerekénem lelkiismerete, de a felnőtt énem erősebb és kiáll magáért. Ez nagyon nagy szó nálam.

okt. 3. 21:57

5/9 anonim

válasza:

Mindennap? Húha! Azt hittem, hetenként! Az is sok! A 4-es hozzászólásod szerint jó úton vagy, de a korábbiak nem arra utalnak. Azt kell megértened, hogy már nem vagy felelős őérte. De, kibírja, ha nem látja mindennap, akkor mást csinál helyette. Te nem bírod ki, hogy állandóan odamenj és tönkretegyen. Felnőtt vagy most már kor szerint is, döntésre jogosult. Úgy döntesz, hogy nem beszélsz vele, és lerázod magadról a nárcisztikus manipulációját. Legyél magadnak fontos! Senki nem fogja ezt biztosítani neked, csak te magadnak!

okt. 3. 22:06

Hasznos számodra ez a válasz?

6/9 anonim

válasza:

Anyud mimdennap, a férj meg kidobva? Ez minden csak nem egészséges.

Félek a különélésetekben is benne van anyu jó vastagon.

Nem, ne jöjjön naponta!

Igen, próbálj meg a sarkadra állni. Úgy érzem uralja az egész életeteket.

okt. 4. 08:55

Hasznos számodra ez a válasz?

7/9 A kérdező kommentje:

Miért lenne a férjem kidobva? 😂

Anyum eljön minden délelőtt (ha nem dolgozik) egy fél órára - órára, amíg a férjem alszik, mert állandó éjszakás, én meg még gyeden vagyok.

Ha nem tudsz semmit a háttérsztoriról, akkor ne próbálj meg okoskodni, hanem esetleg kérdezz. Előnyödre válik! ;)

okt. 4. 10:09

8/9 anonim

válasza:

Ja, akkor nem a férjedtől élsz külön! Hát én is azt hittem! "van egy férjem, másfél éve külön élünk"

okt. 4. 10:41

Hasznos számodra ez a válasz?

9/9 A kérdező kommentje:

Akkor bocsánat, ha félreérthetően fogalmaztam. A férjemmel együtt élünk, külön a szüleimtől. Kollégista voltam, aztán összeköltöztünk Pesten, aztán haza kellett költözünk anyumékhoz(eladták az albit), meg anyagilag is jól jött, hogy minél hamarabb tudjunk házat venni.

okt. 4. 10:51

Kapcsolódó kérdések:

Hogy rázhatnám le?

A cserepes rózsát hogyan rázhatnám gatyába?

Hogyan rázhatnám le?

Hogyan rázhatnám le a lányt?

Hogy rázhatnám le a régi lb-m?

Szerintetek hogyan rázhatnám le finoman, úgy hogy ne legyen sértő? (egy 14 éves lány) Bővebben lent!

Egészség főkategória kérdései »

Egészség - Mentális egészség kategória kérdései »

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!