Milyen érzés a bűntudat és a szégyen?

Ha traumatizált gyerekkorod volt mint pl nekem, akkor valószínüleg ez az oka, ha nem volt, akkor genetikai tényezők. A modern társadalom lényege, hogy kisgyerek korodtól arra nevelnek az oviban és az iskolában, hogy engedelmeskedj a felsőbb hatalomnak, a rendszernek vagy istennek. Ezzel próbálnak gátat szabni az olyan tevékenységeknek mint a lopás, bántalmazás stb, amit a társadalom nem tolerál, ha elbuksz ezen a teszten kitaszítanak és bezáratnak rosszabb esetben.

Én talán gyerekként éreztem még ilyeneket bár csak bizonyos körülmények között. Nem éreztem ilyet amikor 6 évesen előre kitervelten elloptam más játékát az oviból, hazudtam és becsaptam az ovónőt, hogy wc-re kell mennem, kiszedtem a táskájából a játékot, beleraktam a sajátomba és hazavittem, otthon meg azt mondtam, hogy találtam. Akkor sem éreztem bűntudatot vagy szégyent amikor direkt kitettem a lábam iskolatársam elé amikor futott, elesett, felhorzsolta még a fejét is. Ezt azzal magyaráztam, pont akkor akartam felállni amikor arra jött mert a földön ültem. Mai napig nem érzek szégyent vagy megbánást amikor olyan dolgokról kell döntenem, kiket tiltsak le és taszítsak ki örökké az életemből. Egy csaj akart talizni, nem válaszoltam neki mert kiábrándultam belőle, majd felhívott telefonon, ez haragot váltott ki mert nem szeretem ha zaklatnak és traktálnak, ezért rommá lett tiltva. Biztos nagy fájdalmat okoztam neki, de nem váltott ki különösebb reakciót belőlem. Elkönyvelt egy szar embernek valószínüleg, de én már rég elkönyveltem őt annak, szóval 1:1. Órákon át lehetne írni a durvábbnál durvább dolgokat, de felesleges.

Én nem tartom magam gonosz vagy rossz embernek, mert nem lelem örömöm mások bántalmazásában, de nem riadok vissza tőle ha a szükség megköveteli és nem érzek sem szégyent sem megbánást. Ha betartod azt a szabályt, hogy mindent szabad ami nem árt másnak - alapesetben, nem vagy rossz ember. Ha viszont örömöd leled ebben, valószínüleg sérültebb a lelkivilágod, de ezen változtatni úgy sem lehet.