Hogyan legyek túl a bűntudaton?

#1 vagyok

Hiányoznál bárkinek is? Amíg legalább egy ember felelősnek érezné magát a halálod miatt, mert nem mentett meg, ne öld meg magad.

Azok miatt az erzesek miatt irok, amit a 2-es kommentben irtal.

Nekem egy kollegam, akirol azt hittem, hogy a baratom, azt mondta, hogy felnek tolem a kollegaim, ezert nem valaszoltak az emailemre, meg azt, hogy en rontok el mindent, mert nem tudok jol irasban kommunikalni, es nagyon kritikus vagyok. Ezt a tobbi kollega elott irasban is rogzitette, de szoban is mondta.

Mivel a kollegaim nem alltak ki mellettem, minden egyes szot elhittem. Ekkor ereztem ugy magam, mint te. Ugyanigy fogalmaztam meg, ugyanilyen gondolataim voltak. Amikor nagyon melyen voltam, a pici unokahugaimra gondoltam, hogy nekik hianyoznek, meg hogy magyaraznak el nekik, hogy mar nem vagyok.

Jartam pszichologushoz, es egyreszt o segitett, masreszt pedig az, hogy a tanacsara megkerdeztem a kollegaimat, hogy milyen volt velem dolgozni. Es nagyon szerettek. Kiderult, hogy hazugsag volt, amiket allitott nekem. (Azota mar nem tartjuk a kapcsolatot es nem dolgozunk egyutt.)

Lehet, erdemes lenne beszelned valakivel, aki a munkadrol es magadrol is tud visszajelzest adni. Mikozben vegiggondolod azt, hogy mit csinalnal maskepp abban a stresszes szituacioban. Vond le a tanulsagokat. Le is irhatod, hogy miert kersz bocsanatot az elhibazott munka kapcsan. Es legyel turelmes magaddal szemben. Azok is, akik igenyesek a munkajukra, sokat ragodnak a hibakon.

Azok alapján, amit írsz, eleve mérgező környezet volt.

Nem csoda, hogy most a taccson vagy, de tudd: mindenki hibázik. A legjobb családban is előfordul - szokták mondani.

"Bocsáss meg mindent magadnak, hisz' egyszer úgyis elévül,

semmi rossz nem tart örökké, végül megszépül"

(Kowalsky meg a Vega)

Amikor én ezt a dalt (Amilyen hülye vagy, úgy szeretlek) először hallottam, amikor megjelent, épp a munkahelyemen voltam és olyan mélyen érintette meg, hogy majdnem lendületből elsírtam magam, éreztem, hogy üvöltenék, ordítanék fájdalmamban, annyira betalált, pedig nekem még csak nem is volt semmi konkrét megbánós sztorim épp frissen bennem, amely zavart volna, csak nagy általánosságban annyi, de annyi mindenre rá tudok mutatni, hogy mi mindenre igaz nálam, hogy ezért üt nálam ez a két sor még most is sokszor, amikor meghallom, mert közben meg full egyet is értek vele.

Az idő sok mindenre gyógyír, elmúlik, nem fog örökké fájni.

Ezen kívül önhibáztatás, önkritika, önostorozás - csupa önpusztító eszköz, ne bántsd magadat!!! Van lelkiismereted, hurrá, éljen! :) De nem vagy te Jézus, hogy áldozat legyél, azt már ő elintézte! :) Kérj bocsánatot attól, akit megbántottál, de igazán, őszintén, mélyen, komolyan, megbánással, legyen ölelés a vége, ha lehet, és lépjetek tovább. Olyan rövid az élet, mindenki hibázik, nem szabad minden botlásba belehalni!

És ha már Kowa, akkor a Varázsszavak c. dalukat is ajánlom jó szívvel: ha csak azt a négy varázsszót használod, hogy sajnálom, bocsáss meg, köszönöm és szeretlek, akkor sokkal könnyebb lesz az életed, ahogy az is benne van abban a dalban, hogy "ha minden nap beveszed a sok butaság ellen az ajánlott lex@rom tablettát" - így lépj tovább! :)

Hajrá! :)

És vigyázz magadra, mert értékes lény vagy, szeretetre érdemes!