Hogy tudnám feldolgozni?

7 éve, amikor 3. osztályos voltam, az egyik volt osztálytársam nekifutásból, arccal neki lökött egy fának az iskolaudvaron. Rögtön elkezdett vérezni az orrom és be is dagadt. Az akkori legjobb barátnőm végig nézte ezt az egészet, mert vele játszottam, -és ez a ,,baleset’’ kb. 2mp leforgása alatt történt-kísért oda a tanárhoz, aki még le is cseszett, hogy nincs is semmi bajom (folyt a vér az orromból, lila volt és 3x nagyobbra be volt dagadva) és csak szegény lányt hibáztatom. Suli után anyukám nyilván bevitt a kórházba, ahol már annyira be volt dagadva az egész arcom, hogy még a röntgen se tudta kimutatni a bajt. Eltelt kb fél év és elkezdtem érezni, hogy az eredetileg pisze orrom elkezd egyre jobban szélesedni és már alig kaptam levegőt. Ekkor anyukám kérdőre vonta a balesetet elkövető lány anyját, de akkor már élőben, mert az üzenetekre nem volt hajlandó korábban sem válaszolni, akinek erre az volt a reakciója, hogy be fognak minket perelni rágalmazásért. A lány kirúgták az iskolából, mert már több probléma is volt vele, de azóta 1ft kártérítést sem kaptunk (minden kezelés és műtét összesen kb.6-7millio forint volt). Szóval amikor már tényleg nem kaptam semennyi levegőt (5-6 hónappal a balesetem után), elmentünk röntgenfelvétele, ami kimutatta, hogy 2 helyen is el volt törve és mivel nem tudott rendesen összeforrni, gyakorlatilag 3 részbe volt már az orrom fél éve. Anyukám elvitt egy gyermek fül-orr gégészhez (maszekba), mert 10 évesen még csak ott fogadtak, aki az ország legjobbja volt akkoriban, aki a műtétet javasolta. Meg is műtöttek, viszont rosszabb lett mint volt és az egyik orrlyukamon 15% volt a légzésem, a másikon pedig kb 45-50%. Elmentünk megint röntgenre, ahol megállapították, hogy az orvos nemhogy az orrsövényhez nem nyúlt hozzá, még a csontba is belevésett egy 3mm-es lyukat. Nyilván vissza mentünk az orvoshoz, aki mindent tagadott és szerinte én az egész légzési problémát csak beképzeltem (nyilván azt az 500.000ft-ot azóta sem láttuk viszont). Elmentünk egy másik orvoshoz, aki megállapította, hogy bármilyen vírus bármikor bejuthat az orromba, mivel konkrétan nyitva hagyta az egészet a doki, ezért el kellet mennünk hialuronsavat tölteni ideiglenes megoldásként az orromba 12 évesen. Nyilván ez alapból nem volt kellemes, mivel injekciós úton adták be közvetlenül a csont mellé, de mindig megdicsértek, hogy milyen jól bírom (soha nem sírtam), viszont 5 orvosból egyiknek sem sikerült ezt normálisan megcsinálni, mert vagy túl keveset töltöttek és gyorsan félszívódott, vagy csak simán rossz helyre szúrtak. 6. alkalomra szerencsére eltalálták és csak fél évente kellett menni újra tölteni. 2 éve nyáron elmentünk egy újabb műtétre az orrdugulás miatt, ahol azt mondták, hogy a hialuronsavval mi ne foglalkozzunk, az majd ő kiszedi műtét közben. Ő is elcseszte, mivel ELFELEJTETTE kioldani az anyagot műtét közben, és mivel a csontot kiegyenlítette (nem volt lyuk a csontban) a hialuronsav elkezdett rombolni a szövetek között, mivel nem volt hely, ahol elférhetett volna, így már volt hogy krumpli nagyságúra dagadt az orrom és feketedett még fel évvel a műtét után is. Nyilván vissza mentünk, de elküldtek annyival, hogy oldassuk ki az anyagot és minden jó lesz. Elmentünk oldásra, de addigra mér olyan károkat okozott a hialuronsav, hogy az orrkagylóim is összenőttek, szóval megint nem kaptam semmi levegőt. Múlt szeptemberben elmentünk egy újabb műtétre, ahol végre sikerült minden. Nyilván ennek nagyon örülök, de a 7 év alatti injekció/endoszkóp/vérvétel mennyiséget senkinek nem kívánom+nagyon sok fertőzésem és komplikációm is volt, így még több kezelésre kellett járni. Nagyon mély traumákat okozott, főleg, hogy az elkövető lány azóta valószínűleg az egészet el is felejtette. Hogy tudnám ez feldolgozni?😭