Mit csinálsz ,ha rossz a kedved?

Nem egyedi jelenség, az emberiség egyre nagyobb része ezzel küzd!

Ha valakinek van hozzá elég energiája, akkor olvassa el Dr. Anna Lembke - nemrég magyarul is megjelent - könyvét. a "Dopaminkorszak"-ot. Ebből kiderül, hogy mi vezet általában ebbe az állapotba, s mi a kiút.

Ha gyors - bár nem tartós - eredményt akarunk elérni, akkor a YouTube videók által is javasoltak közül az alábbiak segítenek:

1. Fussad ki magad olyan intenzitással, hogy leizzadj tőle.

2. Állj a hideg zuhany alá, és próbáld pár percig kibírni ezt a nagyon kellemetlen (sőt fájdalmas) élményt. 5 percnél ne tovább!!

Mindkettő a dopaminrendszerre hat fordított módon. Először nagy kellemetlenségeket okozva, hogy utána a közömbös állapot is jónak, s kedvvel telinek tűnik.

3. Ha valamitől - akár az előzőektől, vagy az alábbiaktól - kissé jobb lett a kedved, akkor olvass tovább!!!

Mit ne csinálj? (ugyanis ezek pillanatnyi erőt adnak, s aztán hosszú távon még mélyebbre, még nagyobb rosszkedvbe, boldogtalanságba visznek):

- Valamilyen kedélyjavítót szedsz be.

- Valamilyen frissítő italt iszol (sör, kávé, energiaital, üdítő, stb.)

- Valamilyen kellemes ételt eszel (csokoládé, fagyi, süti, édességek, stb.)

- Valamilyen kellemes tevékenységbe kezdesz, melyhez nem kell nagy erőfeszítés (videójáték, filmnézés, slágerzene hallgatás, TikTok-olás, Szórakoztató YouTube videók, pornózás, shoppingolás, bulizás, stb.)

- És még sok más, ami gyors, könnyű élvezetet okoz.

- Igyekszel minden kellemetlenségtől megkímélni magad. Környezetedet a lehető legkényelmesebbé teszed.

Lehetne még sorolni, pl. alkoholizmus, dohányzás, drogozás, szerencsejáték mind megannyi függőség, amelyek hamis kedvcsinálók, hiszen - még váltogatva is - egyre nagyobb rosszkedvet generálnak utólag, az évek folyamán.

Ha meg akarod érteni mi történik ilyenkor veled, és nem vagy annyira rosszkedvű, hogy idáig eljutottál az olvasásban, és végleges javulást kívánsz, akkor - a könyv elolvasása mutatja a nehéz, hosszú utat a kilábalásból, ahová szintén hosszú úton kerültél bele.

Csak tömör vázlat:

Az agyunkban van egy központ, amely az örömmel, élvezetekkel, kényelemmel kapcsolatos. Emellett vannak kellemetlen, kényelmetlen, fájó, kínzó, szenvedést okozó érzeteink is. Utóbbiakat ugyanaz(!!) a központ kezeli. Azaz - még egyszer - a kettő KÖZÖS. (viszonylag új felismerés ez). Emiatt hatnak egymásra!

Agyunknak csak egy kicsiny része tudatos, számos más - nem tudatosult - funkcióban is részt vesz (pl az immunrendszer), s sok mindenben e funkciók egy részét hormonok irányítják.

Az egész élő részünk egyensúlyra (homeosztázis) törekszik, ha valami egy irányban túllendülne. Ez van tehát az érzések/érzelmek központjával is. Korunkban (legalább is eddig) növekvő bőségben éltünk. Tele vagyunk számos élvezetet nyújtó szerekkel, eszközökkel, és mindent megteszünk a kényelmünkért, és a kellemetlenségek, fájdalmak csillapításáért.

Ez túlterheli ezt a központot, azaz azt az oldalát amelyet a dopamin nevű hormonunk vezérel. Lassan - évek alatt - kialakul a dopamin-rezisztencia. Egy kialakult, új egyensúlyban érzéketlenebbé válunk az örömre, az élvezetekre, s arra ami a kényelmet nyújtja, de nagyon érzékenyek leszünk a másik oldalra, a kényelmetlenségekre, a fájdalomra (test/lelki), a szenvedést okozó dolgokra. Piciny dolgokon is felháborodunk, és nagyon erős élvezet kell ahhoz, hogy örüljünk neki. Ezekre egyre jobban vágyunk, de nem elégítenek ki. A régóta növekvő jólétet soha nem érezzük annak, még jobb kell, és kialakul bennünk egy állandósuló boldogtalanság.

Számos mellékhatás van még:

Az erőfeszítésekre, küzdelemre való képességünk elvész

Növekszik a gyanakvási képességünk, idővel paranoiába csúszva

Zavar a bizonytalanság, a "nem tudás", s paranoiásan kapaszkodunk valótlanságokba

Önértékelésünk nullára csökken

Mindezek az eddigi fogyasztói társadalom működésének alapjaihoz tartoznak, amely az ígéri, hogy boldog lehetsz, és ehhez csak fogyasztanod kell mindenféle test, szellemi dolgot, mégpedig a "Mi majd megmondjuk, hogy mi jó neked!" alapon.

Az igazi megoldás, ami kivezet olyan nehéz, mint egy elvonókúra, de megéri, csak önként kell felvállalni. Elvonókúra, mert az egész az agyban olyan mint a drogfüggőség. Kb 1 hónapig nagyon rosszul leszünk tőle, utána egyre javulunk, és 2 év alatt kilábalunk. Egy részegség gyorsan jön, s egy nap alatt elmúlik. Ezt azonban évek alatt oltották belénk, s vagy örökre bennmaradunk, vagy vállaljuk az ördögi körből való, fájdalmas kilépést, és a gyógyulást. Le kell mondani az összes élvezeti lehetőségeinkről. S el kell viselnünk a feltörő fájdalmakat. A lemondás gyakran csak fokozatosan (egyenként) megy és nagy harc az egész, sokszor elbukhatunk. De ez növeli az önértékelésünket! Nem ritkán gyógyszeres segítség is kellhet.