Előfordulhat olyan tény,hogy valaki hosszú ideig eljárt pszichológushoz,és semmit sem javult,nem gyógyult meg? És ilyenkor mit csináljon,ha a "mentális betegség miatt" képtelen munkavégzésre? (nem munkakerülőkre gondolok,hanem akinek ez valós gond).

Attól függ. Ha csak egy pszichológusnál járt az illető, akkor javasolnám, menjen másikhoz. Teljesen normális jelenség, hogy a pszichológus és kliens közti kapcsolat döcög, de egy másik szakembernél viszont sokkal hatékonyabb a munka.

Emberek vagyunk, nincs sehol sem törvénybe foglalva, hogy mindenkinek mindenkivel jól kell tudnia együttműködni. Ez a pszichológus-kliens viszonnyal is így van. Nincs ebben semmi meglepő: ugyanazt az orvost is van, aki egekig magasztalja, más meg sárpa tiporná. De lehetne ez autószerelő, vagy burkoló is.

---

Ha viszont már pszichológusból is "elfogyasztott" az illető egy tucattal, akkor bennem erősem felmerül a kérdés, hogy vajon nem a saját patológiája akadályozza meg abban, hogy gyógyuljon? Azért ez elég ritka, hogy egyetlen szakember sem tud segíteni. Mondhatni gyanús. Kicsit a "mindenki szembe jön az autópályán" esete ugrik be.

Márpedig segíteni csakis azon lehet, aki VALÓBAN motivált a javulásban.

Ez így elsőre áldozathibáztatásnak, és valami egyértelműségnek hangzik, de tapasztalatom szerint mégsem az, mert van ennek egy mélyebb rétege.

Sokan "csodavárók", illetve olyanok, akik a pszichológustól/szakembertől várják, hogy megoldják a problémájukat. Amikor pedig ez nem teljesül, megcímkézik a szakembert valami szaftos jelzővel, és lelépnek.

Csaképp elfelejtik, hogy ez nem így működik, ez a terápia félreértése. Változtatni, a problémájukat megoldani, csakis ők maguk tudják, a szakember pedig ebben támogatni tudja csak őket.

Óriási különbség.

Ha tálcán odateszi magát az ember a pszichológus elé, hogy "ez és ez a bajom, mit csináljak?", akkor már eleve nagy az esélye, hogy valami ilyesmiről van szó.

Ez, más olvasatban, így hangzik: "fáj a lelkem, javítsa meg, kérem! Mondja meg mit kell csinálnom?" Ez nagyon kényelmes lenne, csak a terápiának nem ez a lényege.

Márpedig ha ebben a játszmában nem partner a szakember (és egy jó szakember nem lesz az), akkor jön a falnak ütközés, a csalódás. De voltaképpen arról van szó, hogy az illető nem akarta mozgósítani a saját energiáit, hanem külső forrásból várta a megoldást.

Hát igen, a valódi terápia fájdalmas.

Ha partner lenne a szakember ebben a "megadom amit akar" játszmában, akkor az nettó vágyteljesítés, távlatilag pedig függőségi viszony alakulna ki a pszichológus és a kliens közt, ami nem oké.

Ergo ha erről van szó (hogy számos pszichológus megvolt már), akkor mélyebb önreflexióra buzdítanám az illetőt, ami bár rém egyszerűen hangzik, de nyilván nem könnyű. Plusz arra, hogy nyíltan beszéljen erről valamelyik szakemberrel, ami ezt még mélyebben fel tudja tárni és tudatosítani.