Érdemes lenne szakemberhez, pszichológushoz fordulnom? Vagy csak túlreagálom, hogy ez valódi probléma?

Az elmúlt félévben nagyon kevés szociális interakcióban volt részem, kissé magányos vagyok, épp nem csinálok semmit, otthon vagyok, szeptembertől megyek majd egyetemre. Egy legjobb barátnőm van, őt most kezdem eltaszítani magamtól, mert nem törődik velem annyit amennyit én szeretném. Másodlagos meg nem akarok lenni, meg várakozni rá egyfolytában megterhelő. Azt remélem, jobb lesz ha nem lesz az életemben, akkor tagadhatatlanul egyedül leszek és azzal az állapottal talán többet tudok kezdeni. Pár hónapig azt hiszem depressziós voltam, vagdostam magam, meg leittam magam itthon, viszonylag sokat gondoltam az öngyilkosságra. Aztán hirtelen jobb lett, most jó volt egy pár hétig, szinte megszuntek a problémáim. Most megint kezdem azt érezni, hogy kezdek visszafelé csúszni, anyam gyogyszerei között keresgelek, hogy mivel üthetném ki magam egy kis időre.(De nem találtam semmi komolyat.) Illetve az elmúlt időszakban volt egy nálam közel harminc évvel idősebb férfi, akivel így majdnem lett valami, de végül megundorodtam tőle és mégsem,ez is egy hosszú történet, melysegekkel és magasagokkal, de nem részletezném most. Szóval nagyjából ilyen bajaim vannak, nem nagyon tudom mit csináljak, nincs nagyon olyan se akihez fordulhatnek, akinek elmomdhatnam. (Anyámnak egy hónapja mondtam h szükségem lenne pszichora, azt mondta, ő nem látja rajtam, hogy bajom lenne, de ha akarom akkor rendben. Aztán két napra rá jobban lettem és lemondtam a dologról.)