Miért jó élni?

#11

Pont ez a relativitáson alapuló felfogás az, amit a gonosz oldal próbál terjeszteni. Több ezer éven át teljesen egyértelmű volt, mi a jó és mi a rossz, csak az utóbbi évtizedekben kezdték terjeszteni a sátáni szürke erkölcsöt. Egyszerűen csak a természeti törvényeket kéne követni, mint pl.: ne tedd másokkal, amit nem szeretnéd, hogy veled tegyenek. Ez alapján máris meg lehet állapítani, hogy mi/ki a gonosz.

Nekem egyrészt pszichoterápia segített boldogulnom a depressziómmal, másrészt a Kowalsky meg a Vega nevű zenekar régebbi dalainak szövege, pl. vmi olyasmi belőle, hogy azt keresd, amit annyira szeretsz, hogy meghalnál érte, mert nélküle élni sem érdemes, és ezt a gondolatot én kihívásnak vettem, hogy figyelem magam, hogy mi tesz boldoggá, és azok közül is mi tesz annyira boldoggá, hogy még a tevékenység/ember/étel/ital gondolatától is mosolygok, és hogy ezeket a dolgokat szeressem annyira, amennyire csak tudom, hogy azok miatt eszembe se jusson bántani saját magamat vagy a halálomra gondolni, mivel azok a dolgok, emberek, állatok, élmények, ételek, italok, tevékenységek, amiket annyira szeretek tényleg hiányoznának nekem, ha nem lennék.

Neked, kérdező senki nem tud ennél pontosabb választ adni, hiszen az csak és kizárólag rajtad múlik, hogy téged mi tesz boldoggá, amit talán még te sem tudsz, úgyhogy egyszerűen figyeld magad, hogy mikor vagy kicsit is boldog, és tegyél meg mindent annak érdekében, hogy akkor nagyon boldog legyél, amennyire csak tudsz, annyira boldog, cserébe a negatív dolgokat engedd el, a negatív érzéseidnek köszönj, kérdezd meg, hogy miért jelentek meg benned, mi fáj neked lelkileg vagy testileg, és légy kedves magaddal mindig.

A sport és mozgás pl. nagyon, de nagyon segít, amire kismillió kutatás is van már, és saját tapasztalatom is. Annyi sport van a világon, próbálj ki minél többet aktívan, hogy megtaláld azt, hogy mi az, amiért élni érdemes. Ha más nem, legalább gyalogolj napi másfél órányit legalább, hiszen a mozgáshiány a depresszió melegágya.

A kérdésed egy szuper jó elmélkedős kihívás magadnak is, és mi itt mondhatunk irányokat, de te magadnak kell megválaszolnod a saját kérdésedet ahhoz, hogy boldog legyél.

Szerintem amúgy azért jó élni, hogy embertársainkon segíthessünk bárhogyan is, de ez az én egyik életcélom, ami nem feltétlenül egyezik a tieddel, de érdemes lehet kipróbálnod: te miben segíthetsz kinek? Ha segítettél már bárkinek is valaha, hogy érezted magad utána? Neked nem éri meg az az érzés pl. életcélként? Ez csak egy ötlet persze és még adhatok ötleteket, ha neked most nehéz.

Pszichológusnál voltál már amúgy? Mert a kérdésed lehet depresszió szülötte is, azt pedig terápián nagyon jól lehet kezelni és érdemes is, még mielőtt viszi az életed is, ne adj Isten!

A pszichológus csak beszélget, a háziorvosod is adhat beutalót, de ha a rövidebb utat választanád és/vagy gyógyszerpárti vagy, akkor pszichiátert keress fel, aki orvos és gyógyszert is írhat föl.

Ha nem is az élet értelméről, inkább "értelmetlenségéről" szól az Ószövetségből a Prédikátor könyve, mely egyik kedvenc filozófiai írásom.

Realistán és depresszíven leírja, hogy folyik az élet és mi benne az ember mozgástere. Istenről nem ad teljes képes ez az írás, mert úgy mutatja be, mintha csak az lenne a "funkciója", hogy életük végén megítéli az embereket cselekedetek szerint. Holott aki hisz, annak számára már ebben az életben is jelen van. Az írás több ezer évvel ezelőttről származik.

Nem tudom hány éves a kérdező, ifjú kereső vagy életközépi depresszióval küzdő? Az ilyen egzisztenciális kérdések jogosak, és a megoldás rájuk, ha az ember elkezd szellemileg keresni.

Hétköznapibb megközelítésre térve, az élet értelme lehet az embernek a családja, gyerekei, ennek hiányában, vagy emellett értelmes munka/hivatás, mindezek hiányában választhatja a szellemi, lelki fejlődést is mint életcélt. Világképfüggő a kérdés, úgy fogja fel valaki, hogy csak ez az élet van, s utána nincs semmi, vagy - mivel gyanúsan elátkozott ez a bolygó - hisz abban, hogy jobb világok is vannak, és oda el lehet jutni, mivel a lélek/szellem túléli a test halálát.

"Mert a haláltól nem retteg senki, ha nem esztelen s gyáva. Csak az igazságtalanság elkövetése félelmes, s a legfőbb rossz az, ha a lélek jogtalan cselekedetek alatt görnyedve száll le az Alvilágba." Szókratész

(Platón: Gorgiasz)

#14

Az Ószövetség egy zsákutca, mivel pont azok írták, akik miatt olyan sivár és gonoszsággal telített a mai világ. A sátán szolgái ők, akik nihilizmust és hedonizmust terjesztve próbálnak minél több áldozatot behúzni a csőbe.

#15 abban igazad van, hogy az Ószövetség nehéz olvasmány és félreérthető. Nem értek egyet egész népcsoport kollektív elítélésével és bűnbakká tételével (saját magunkat meg ártatlannak gondolva).

Aki a kereszténységgel szeretne ismerkedni, az Újszövetséget érdemes olvasni. Bocsánat, egy kissé off topicba ment át. Ezen a honlapon vannak ajánlott olvasmányok a sok szempontú vizsgálathoz (nem vagyok Jehova tanúja :) [link]

Egy nem polkorrekt, kemény hangú kritika, ami nem szerepel a honlapon:

[link]

(szerzője zsidó származású, tehát antiszemitizmussal nem vádolható).

Ugyanakkor nem tehetjük meg, hogy az Ószövetséget kitöröljük. Maga Jézus sem utasította el, magát a benne szereplő próféciák beteljesítőjének tartotta. Van sok érték az ÓSZ-ben is, a bölcsességi irodalma pl. amit ajánlottam fentebb, vagy a Zsoltárok könyve. Nekem egyik személyes kedvenc a Jónás könyve, a legbalfékebb főszereplővel. Ahogy Blaise Pascal fogalmaz, "az Ótestamentum titkosírás" (Gondolatok, 691. töredék)

Gondolati alapozásként a kérdezőnek javaslok pár a Prédkátor könyvéhez hasonló több ezer évvel ezelőtt íródott írást:

Platón: Szókratész védőbeszéde

Platón: Phaidón

Platón: Gorgiasz

Lao Ce: Tao Te King

Ezek a legjobbak. Segítenek beindítani a gondolkodást. Utánuk jött el a legnagyobb szellemi tanító, Jézus (Isten Fia).

#16

Az önbeteljesítésről annyit írnék, hogy ha egy adott csoport ír egy könyvet, aztán átveszi a világ fölött az irányítást, akkor nem nehéz 2000 év alatt "beteljesíteni", amit leírtak.

#17

A pszichológusokat és a hedonizmust élteti. Ezek zsákutcák, mert nem segítenek semmilyen küldetés teljesítésében, vagyis nem adnak értelmet az életednek. A pszichológus csak azt fogja mondani, hogy "koncentrálj a jóra és felejtsd el a rosszat", amit nyilván magadtól is tudsz, csak "megerősít" benne, vagyis időpazarlás. Inkább keress olyan tevékenységet, amivel harcolhatsz egy jó ügyért.

Köszönöm, kérdező, hogy még írásosan is ideraktad a bennem is felmerülő kérdést, hogy mégis, mi nem tetszik és kinek abban, amit a 13. hozzzászólásomban írtam. Talán a zenekarválasztásom nem egyezezik a zenei ízlésükkel?

Sok olyan barátom van, akik nem szeretik, nem is kényszerítem senkire, hogy azt kéne hallgatni, ám azok a barátaim is, akik nem szeretik is elismerik, hogy a szövegeik tényleg minőségiek.

A 18. válaszból pedig nekem az jön le, hogy az írója csalódott a pszichológia tudományában, amire rákérdeznék, hogy mennyi tapasztalat után érez, ugyanis én pl. voltam olyan terápián is, amelyet én sem szerettem, sőt, hasznosnak sem éreztem, mégsem tudja senki, én magam sem megmondani, hogy vajon használt-e vagy sem, mivel belőlem csak egy van és így nem lehet kontrollcsoportot csinálni belőlem ellenőrzésképpen, ugye, hogy hogy érezném most magam, ha nem jártam volna.

Amikor a legutóbbi élettársam fejtegette nekem az ő csalódását a pszichológiában, akkor őt is rendesen kikérdeztem, hogy milyen alapon, és ő mondjuk 50+ évesen el is mesélte, hogy hány pszichológusnál járt hány éven, évtizeden keresztül, de mondjuk ő akkora mínuszból is indult sajnos az életben, amelybe nem is csodálkozom, ha beletört a szakma bicskája, ha úgy nőtt föl csecsemőotthonban, majd gyerekotthonban három napos (!) korától kezdve, hogy oda úgy adta be önkéntesen az édesanyja, hogy bár naponta párszor látogatta, de a mai napig sem érti, hogy mi ezzel a probléma - és így azon sem csodálkozom, hogy több éves párkapcsolatunkból is elmenekült, mert egyszerűen sajnos képtelen kötődni bárkihez is úgy igazán. Neked, 18. válaszoló, mennyi tapasztalatod van a pszichológiában, hogy ilyen kategorikus kijelentéseket tudsz tenni?

Az előző emberemen kívül saját édesapámat is említhetném, aki mindig is elítélte a pszichológiát, mert szerinte a pszichológusok csak a saját problémáikra keresik a választ, bezzeg a pszichiáter, ő legalább orvosit végzett, a mérnök édesapám szerint, akit némi pszichológiai tanulmány után magam is diagnosztizálhatok nem kevés kezelendővel, de most már, 70+ évesen demenciával és Alzheimerrel is diagnosztizálva pszichiátertől mondhatni már mindegy is neki...

Tehát az, aki elítéli a pszichológiát milyen alapon teszi?

Aki meg lehúzta a 13. válaszomat, miért tette?

A miért jó élni válaszra meg mindenki a maga aktuális nézőpontja szerint válaszol, tehát neked meg, kérdező, érdemesebb lenne kicsit konkretizálnod ezt a nagyon tág kérdésedet, szerintem.

#19

Konkrétan még nem hallottam olyan emberről, akinek segített volna a pszichoterápia. Ami nem csoda, mert csak beszélgetni a problémákról soha nem megoldás. Az exednek mindösszesen egy gyors életviteli útmutatásra lett volna szüksége, hogy észhez térjen, de egy pszichiáter ilyesmire nincs kiképezve, úgyhogy nem csoda, hogy semmire nem ment velük.