Szerintetek melyik rosszahb ha valaki öngyilkos lesz és leírja a levelébe miért tette meg vagy ha nem ír semmilyen levelet?

Egyiket sem lehet feldolgozni...

Semmi nem oldódik meg az öngyilkossággal.

Bízz a családodban és mond elnekik, hogy milyen gondolataid érzéseid vannak.

Hagy hívd a lelki segélyhívót, ha jól emlékszem 116-123.

Az idő, ha lassan is mindent meggyógyít.

Jó kérdés és mindhárom előttem szóló válaszában van igazság, még ha nehéz is hallani, és emiatt sokan le is szavazták őket sajnos.

Tényleg mindenképp végtelen fájdalom az illető szeretteinek, családjának, barátainak, ismerőseinek, levél szerintem kicsit jobban segít megérteni a miértet nekik, de nem fáj sokkal kevésbé attól, önzőnek viszont nem hívnám az öngyilkos embert, hiszen mentálisan beteg szegény, ahogy az is, aki bárhogyan is bántja saját magát, és szerintem írj levelet, aztán ne bántsd magad, hanem gondold végig, hogy kivel osztanád meg a "búcsúleveledet".

Amikor én terápián voltam öngyilkossági kísérletek miatt különböző események és emberek tettei miatt és erről beszéltünk terápián, nekem azt mondta a pszichológusom, ami nagyon meglepett engem, és sokáig tiltakoztam is ellene, hogy nincs szükségünk arra, hogy megosszuk másokkal az általuk okozott lelki fajdalmainkat még akkor sem, ha ezek a mások történetesen a szüleink, akik minden bizonnyal a legtöbb lelki fájdalmat okozták, de nem hallgattam rá és én pl. mindenképp meg akartam beszélni velük minden gyerekkori sérelmemet, ami aztán csak még több lelki fájdalomhoz vezetett, amikor máshogy emlékeztünk bizonyos dolgokra, sőt, egy ponton az idősödő szüleink családi sebfeltépései közben a testvérem pl. még azzal is megvádolt, hogy miattam lett édesapánk demens és Alzheimeres. Igaza volt tehát a pszichológusomnak, hogy megoldottam volna egyedül vagy vele vagy mással vagy itt gyakorin idegenekkel, amit azért meséltem el most itt, mert a terápia tényleg segít, megtanít együtt élni az élet kihívásaival, de pl. nekem azzal kezdődött minden, hogy elköteleződöm az élet mellett és nem bántom saját magamat semmilyen szinten sem, sem testileg, sem lelkileg.

Tehát keress szakmai segítséget mihamarabb magadnak pszichológusnál, aki csak beszélget vagy pszichiáternél, aki gyógyszert is írhat föl!

Nem vagy egyedül a depresszióddal, sőt: olyat nehéz találni sajnos Magyarországon, aki nem depressziós, ám én ezt csak akkor vettem észre, amikor elköltöztem külföldre, ahol viszont nem mindenki az! Ahol én élek még egy olyan helyi mondás is van, hogy változtasd meg a helyed és a szerencséd is megváltozik! Van benne valami! Nincs több röghöz kötés! Nyitva állnak a határok, ha más nem, másik szoba, lakás, emelet, kerület, város, ország, földrész, bolygó, haha, akár csak ideiglenesen is! Az egész életünk ideiglenes úgyis, ugye? Akkor meg miért ne próbálnánk meg boldogan élni?

Ne bántsd magad, kérlek!!! Írjon bárki ide vagy magánba, segítek, ahogy tudok, már rengeteg eszközöm van nekem hála Istennek, hogy túléljem a mindennapokat, sőt, akár boldog is legyek, és ha én eljutottam idáig onnan, hogy már tizenpárévesen majdnem meghaltam önkezűségből, akkor elhiheti bárki, hogy hosszú utat jártam meg, és örömmel osztom meg tapasztalataimat bárkivel, akinek szüksége van rá! Csak ne bántsa senki magát!

A depresszió örvény, ami elnyel és visz mindent: étvágy, álom, párkapcsolat, és végül az életet is magát, legyen betegségtudata minden önbántó embernek és keressen szakmai segítséget mihamarabb pszichológusnál, pszichiáternél vagy háziorvosnál!

Nem vagy egyedül, a depresszió legyőzhető! Ne hagyd, hogy elnyeljen a sötét örvény! Harcolj ellene akkor is, ha épp az örvény veszi el az erődet a harctól!

Mondjuk én nem önzőnek