Nagyon szorongok, és már két éve egyre gyakrabban öngyilkossági gondolataim vannak. Mit tehetnék?
Borzalmasan szorongok, leginkább a magány miatt. 26 éves vagyok, és nincs egy rokonom sem, aki szeretne (a szüleim 18 éves koromban kitettek otthonról). Nem vagyok egy szociálisan kétbalkezes alak, de nem érzem jól magamat azoknak az embereknek a társaságában, akik kedvelnek engem. Pár kollégám próbált meg velem a volt munkahelyemen haverkodni, de legszívesebben csak menekülni akartam előlük. Természetesen udvarias voltam velük, és nem küldtem el senkit a búsba. A pszichológus tanácsára elfogadtam párszor a meghívást is szórakozóhelyekre, de minden alkalommal úgy jöttem haza egy ilyen kiruccanásból, hogy gyűlöltem az egész estét, és alig vártam, hogy eljöjjek onnan.
A legutóbbi párkapcsolatom, úgy egy éve ért véget. Nagyjából 3 évig voltunk együtt, de végig azt éreztem, hogy csak azért vagyok vele, mert nincs jobb. Nem tudom már elképzelni, hogy van nő, aki engem boldoggá tudna tenni, pedig nagyon szeretnék egy társat.
Voltam már több pszichológusnál, és nagyon úgy tűnik, hogy csak a gyógyszeres kezelés segítene. Úgy érzem, hogy azzal fél életet élnék, ha csak begyógyszerezve tudnék funkcionálni, ezért nem vagyok rá hajlandó, számomra semmivel nem jobb, mintha alkohollal próbálnám megoldani a problémáimat. Van valami más kiút?
válasza:Hát igen, az élet nem feltétlenül a veled kompatibilis emberekkel rak egy közegbe. Tehát attól még hogy ők vannak hozzád "közel" fizikailag, helyileg, még nem biztos hogy neked való emberek.
Ezért nem feltétlenül a munkahelyről javaslok barátokat, vagy a környékről.
Azt javaslom, hogy legyen egy király hobbid, amit tényleg nagyon szeretsz is csinálni. Mondjuk számítógépes játékok, az én esetemben például ez. Egy "ügyed" amivel van célod is. Gitár, festészet, szobrászat, bicikli, motor, bármi. Tényleg bármi.
És a hobbid útján próbálj meg ismerkedni bárhonnan az országból vagy az országon kívül emberekkel. Olyannal, aki azt szereti amit te is. Akivel nagyon, nagyon hasonlítotok érdeklődés szint szerint is.
Nekem így van "játékos haverom" akivel napi szinten beszélek, együtt játszunk, elvagyunk. Magyarország másik felén él, találkoztunk már de csak 1-2x. Magánéletről nem nagyon, szinte egyáltalán nem beszélünk, főleg a játék a téma. De egyáltalán nem is érezzük úgy hogy ez ne lenne így jó. Így nagyon könnyed ez az egész. És keressük egymást, mindig írunk hogy jöjjön a másik játszani, töltjük együtt az időt, ilyesmi. Ez szerintem sokkal jobb mint ezek a "megyek utánad, kérdezem hogy hogy van a család, meg mizu otthon" erőltetett bájcsevejjel teli emberi kapcsolatok. Nekem is kijárt ezekből amiket leírtál, munkahelyről is meg mindenhonnan próbáltak itt a közelben haverkodni velem, de nem igazán érdeklődtem irántuk.
Egyik egyetemi haveromnak például ausztriában élt a legjobb haverja. Minden hobbijuk, témájuk közös volt. Mintha testvérek lettek volna olyan volt. Neten ismerkedtek meg.
Nő ügyben meg ne aggódj, sokan tengődnek a világban vele. Majd megjön az igazi aki mellett nem lesznek ilyen érzéseid.
válasza:A gyógyszer csak egy segédeszköz, nem full kezelés. Utána továbbra is ajánlott pszichológushoz járni. Szóval nem fogod életed végéig szedni jó esetben. Gondolj rá mint egy mankóra.
Lehet hogy segítene egyedül eljárni helyekre (múzuem, mozi, nyralás)ahová emberek általában társasággal mennek
#1 Van hobbim, de nem segít, egyszerűen nem tudok pusztán a hobbijaimnak élni. Próbáltam a hobbimon belül ismerkedni, nagyon régóta próbálok, de nincs eredménye, és nagyon nagy pénzben mernék fogadni, hogy nem is lesz.
Meg hát őszintén, én nem azt érzem, hogy barátokra lenne szükségem. Leginkább csak egy társat szeretnék magam mellé, de úgy érzem, és azt tapasztalatom, hogy engem egy nő sem tudna boldoggá tenni, amelyik pedig tudna, az nem akar.
válasza:A "begyógyszerezve funkcionálni" kicsit erős kifejezés azt gondolom,napi 1 vagy 2 MÉG közepes dózisú tablettától senki nem lesz katatón állapotban, ugyanúgy funkcionálsz.
Értem honnan jön ez a dolog neked, de próbálj meg mankóként gondolni a gyógyszerre. Én sem akartam szedni, sírtam, falat kapartam, amikor bekellett vennem az első szemet, de idővel segített + terápia + saját magam (és nekem volt még család, barátok) de azért írom magamat előre, mert rengeteg lelki munkám van ebben, ha láttál volna 2 éve, nem gondoltam, hogy én ma még itt leszek, pláne azt nem, hogy életben.
Szörnyű állapotban voltam, a szó szoros értelmében nem tudtam bejárni dolgozni a szobámból sem tudtam kijönni, pedig azt hittem, hogy ilyen csak a filmekben létezik. Nem részletezem, voltak dolgok, hidd el.
Az, hogy társat szeretnél tök oké, de ne ezt a vágyat kergesd, mert ha magaddal nem vagy jóban, a társaddal sem leszel. Hiszen ahogy írtad, nem igazán találod a közös hangot másokkal, így lehet, hogy veled is nehezebben találná meg az a "társ" a közös hangot, mert az általánostól egy kicsit távolabbi állapotban vagy.
Esetleg megpróbálhatnád, hogy nem szórakozóhelyre mész azokkal a bizonyos emberekkel, hanem sétálni egyet, biciklizni...nekem az nagyon sokat segített.
Az #1 kommentelő monológját pedig az utolsó előtti-előtti mondatáig nagyon jónak tartottam, azonban ordináré baromság, hogy "erőltetett bájcsevej".
Valaki tud értelmes kapcsolatokat fenntartani, személyesen, remek témákról cserélve az eszmét. Ne a virtuális világot javasoljuk szerintem egy ilyen helyzetben lévő embertársunknak. Tök oké a játék, én is játszom és dumálok haverokkal, de te jó ég...:D
Mindegy is, a lényeg, hogy egyébként a többi amit írt, az oké, én is ezt tudnám javasolni neked, a terápia is menjen mindentől függetlenül, ha kell válts terapeutát, nekem sem az első jött be, ugyanez igaz a pszichiáterre is, aki a gyógyszert tudja felírni.
Olvasás, meditálás, úszás, zene, vallás megismerése, természet hangjai;ezeknek mind gyógyító erejük van, főleg ha beleéled magad.
Apró dolgok, az ember nem is gondolná mi minden tud segíteni rajta, csak körül kell nézni.
Remélem, hogy sikerül megtalálnod az utad. :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!