A párom folyamatosan őrjöng. Szinte a legapróbb dolgok miatt is robban. Mit tegyek?
30 évesek vagyunk, házasok. Van egy 2 éves gyerekünk. Dolgozunk, van elég szabadidőnk is. Nincs se egészség- se pénzügyi problémánk. Átlagos középosztály - ezt azért írom, hogy lásd, nem ilyen jellegű a gond.
A feleségem viszont mostanában a legapróbb dolgokra is robban. Ingerült. Őrjöngve válaszol, felemeli a hangját mindenre, néha órákig tart, mire lehiggad olyan apróságok miatt, ami amúgy egy vállrándítást se érdemel. Kiviszem a gyereket az udvarra játszani, de elesik - hiszen gyerek - miért hagytam neki, most tiszta kosz lett stb de ezt őrjöngve, dühkitörve.
Valami nem úgy sikerül, ahogy ő szerette volna (a csalódottság reális), ismét túl van reagálva. Indokolatlanul erős érzelmi kitörés. Nem tudok példát mondani, de már félek bármit is mondani, nehogy őrjöngés legyen. Nem papucsként félek, hanem inkább a nyugalom megőrzése érdekében.
Amióta megszületett a gyerek, alig szexelünk. Ő szinte sose kívánja, amikor én ezt szóvá teszem, az a vád, h nem hozom meg a kedvét hozzá, de hogy hozzam meg, ha minden érintésre az a válasz, h neki most nincs kedve? És amikor kifejezem a nemtetszésem egy viselkedés/hiszti miatt, jön a vád, hogy én csak bűntudatot akarok kelteni benne ezzel.
Nem akarok válni, ő sem akar és viszonyunk sincs mással, mielőtt erre gondolna bárki, de ezt már nem lehet idegekkel bírni. Egyszerűen nem akarok itthon lenni.
Lehet hormonálisan megbillent vagy kimerült.
Amúgy a nők többsége menstruáció előtt feszkós, egy 2 éves gyerek meg durva igénybevétel.
Vagy ez mindennapos?
Szedhetne egy kis nyugtató gyógynövényt, vitaminokat.
Nekem is az jutott az eszembe, hogy túlterhelődött.
Van segítségetek a gyerek mellett? Nagymama, bébiszitter? Akire időnként rá lehet bízni, és a feleséged tudna pihenni.
Te szoktad őt tehermentesíteni? Házimunka..? Nem vádaskodás. Kérdés.
Bármennyire is jó anya és szereti a gyereketeket, 2 éve az élete semmi másról nem szól szinte csak a gyereknevelésről és a háztartásról. Mindkettő monoton, unalmas, ismétlődő és újratermelődő (hiába csinálod meg, x óra múlva úgy néz ki mintha semmit nem dolgoztál volna, nincs sikerélmény, hogy "na ez kész") feladatokból áll, a felnőtt társaság, a nem-gyerek témák még a legnagyobb odafigyelés mellett is kikopnak, drasztikusan lecsökkennek stb. Nagyon nehéz az ember agyát átállítani arra, pláne ha szerette is a munkáját és nem egy - fogalmazzunk így - házitündér típus, hogy neked most ez a feladatod, hogy életben, tisztán, jóllakottan tartsd a gyereked, ez KELL, hogy sikerélmény legyen, hogy a gyereked boldog, kiegyensúlyozott, fejlődik, ahogy kell. Ez független attól, hogy valaki jó anya-e vagy szereti-e a gyerekét. Hatványozódik ez a probléma ha a férj - mondván anyuka úgyis otthon van - kevesebbet tesz bele a házimunkában (én abból indulok ki, hogy amíg mindkét fél dolgozik addig MEGOSZTJÁk az otthoni feladatokat) és ha nem nagyon van más segítség, nagyszülők, szitter, ha a feleség nem tud kimozdulni gyerek nélküli programokra (NEM bevásárlásra) és ha nincsenek kettesben eltöltött esték, programok.
És jellemzően 2 éves kor körül sokallnak be a nők.
Beszélgessetek, beszélgessetek, beszélgessetek. Mikor tervez visszamenni dolgozni? A heti pár órás bébiszittertől a bölcsiig sok minden szóba jöhet, de már lehet az is kizökkentené ha tanulna valamit, elkezdene visszarázódni a munkájába stb.
6-osnál a pont.
Kérdezőnek javaslom a különleges férfi útja könyvet.
50-edik oldal körül meg fogod érteni a problémát.
Az a baj, hogy mi férfiak nem értjük a nőket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!