Más is átéli a "létezés rémálmát"?

Én így hívom. Nehéz leírni. Tehát lényegében realizálod, hogy te te vagy, most élsz, te érzel ebben a testben, létezel, a jelen korban, ha meghalsz eltűnsz, és ez a "te" ami megismételhetetlen mert a testedben te irányítasz, te élsz át mindent, a te tudatod irányít, ez a dolog az életed vége után soha nem lesz többé. Mindez egyszeri és most van. Az éned, ami most is ezt olvassa egyszeri és nem lesz többet a világon ha meghalsz. A halál tökéletes agyi felfogása, mégis egyszerre szembesülés a megérthetetlenségével és főleg az elképzelhetetlenségével. Az élet és az önmagam egyszeri és megismelhetetlen voltának megélése. Nem mondom hogy ez az egész gondolatmenet sokat tör rám (hálistennek szökőévente akkor is este elalvás előtt), de amikor jön olyan zsigeri igazi gyomorból jövő páni félelem ural el hogy leirhatatlan. A figyelemelterelés segít és tudom én kezelni ezt az egészet de..

Nálatok is van hogy előjön ez a jelenség? Ti hogy írnátok le amit ilyenkor átéltek és éreztek?