Miért érzem azt időről-időre, hogy jobb lett volna, ha a születésem előtt elvetetnek?

Lelkesedést nem színlelek, mert tudom, hogy úgyse lesz tőle jobb. Nincs is olyan, akiért megérné vetítenem, pont az húz le még jobban, hogy elvárnák, hogy úgy legyen téve, mintha minden napfény és unikornis lenne a részemről. Másnap a problémáit persze hallgassam több órán keresztül, ugyanazt többször is és oldjam is meg őket, különben bunkó vagyok.

Visszatérve a konkrét kérdéshez, csak az a fura, hogy nem az kísért elsősorban, hogy meg kellene halnom, hogy vége legyen, hanem, hogy nem is kellett volna megszületnem.

Mintha valami hiba lennék a gépezetben. Szerettek, de már kisebb gyerekkoromban is visszatérően, nagyon sokszor éreztem, hogy nem itt van a helyem. Hogy a terhére vagyok a körülöttem lévőknek, hogy jobb lenne, ha nem lettem volna. Főleg anyával kapcsolatban érzem azt, hogy jobb élete lett volna gyerek nélkül, és hogy idő közben megbánta, csak kötelességtudatból nem passzolna le.