Autista vagyok? Ez annak a tünete?
20 éves srác vagyok jelenleg egy gépészmérnöki szakot végzek el, tanulási nehézségekkel nem rendelkezem.
Kiskoromba nagyon fura gyerek voltam, nagyon rajongtam a buszokért, vonatokért. Fejből tudtam 4-5 évesen a menetrendben szereplő megállókat percre pontosan, sőt, MÁVos hangosbemondásokat utánoztam, fejből tudtam betűről betűre a szöveget.
Barátaim sose voltak.. 6 évesen állapítottak meg nálam aszperger szindromát. 7 évesen buszokat utánoztam, és volt mikor busznak képzeltem magam, és a rendszámot fejből tudtam egy csomó járgánynak.
Ezután nagyon durva gyerekkorom volt sajnos, és így ezért ugrok egy nagyot. PTSD-m, depresszióm van, szerető családom sajnos nincs, sőt, senkim sincs. Budapesten élek azt 0 szociális kapcsolatom van.
Mostanság a kommunikáció nehéz, régen nem tartottam a szemkontaktust, most igazából össze-vissza nézek beszélgetés közben ha felelni kell egyetemem vagy valami, de sokszor dadogok, nagyon szorongok megszólalni idegenekkel.. nehéz egyszerűen. Szavakat nem találom, félremondok dolgokat.
Azokat akiket ismerek, gimis osztalytarsak ha keresnek néha, ott nincs ilyen.
Ez, hogy járművek, mindig megmaradtak ... Vasút fotós vagyok, és sokszor néha séta közben egy V43 mozdonynak képzelem magam (általában 431 069 típus), és UIC pályaszámokat tudom fejből ugyanúgy... Bár annyi változás van hogy hangokat nem adok ki közben...
Létezik olyan, hogy kinőttem az autizmust, vagy enyhült? Annyi változás van még rajtam, hogy régen nem igényeltem a barátokat gyerekkoromban, de most viszont eléggé... És nincs.
Rendben, említeni fogom. Köszönöm a válaszokat 🤍
Lehet ezután törlöm magamat innen, mert privát üzeneteknél olyanokat kapok, hogy azokat nem kívánom senkinek!
válasza:Miért lenne baj, hogy érdekelnek ezek a járgányok? Mások azon nyűglődnek, hogy nem érdekli semmi. Te meg belemerülsz, beleéled magad, szerintem jól van ez így, értelmes a téma (és mégcsak nem is lányos).
A pszichiáterek viszont nem alaposak, a "diagnózisaik" közel sem egzaktak, ha másik pszichiáterhez mész, mást fog mondani. Ki az, aki minősíthati ilyen szempontból a másik embert, és mi jogon, mihez képest? Mitől normális az, amit annak tekint? Már ha meg tudja mondani, milyen a normális. Őt ki minősítette, honnan tudható, hogy ő nem egy retardált?
A pszichiáterképzés az orvosi képzésben van, mintha az lenne, de csak a gyógyszercégek nyomására indítottak pszichiátriai képzéseket az orvosi egyetemeken, nyilván, hogy minél több bogyót felírjanak minél több embernek. Aki elmegy pszichiáterhez, biztos megállapít neki valami rendellenességet, ami amúgy gyógyíthatatlan (akkor ő miért orvos, ha nem tud gyógyítani?), de azért szedetik az emberekkel az ártalmasabbnál ártalmasabb tudatmódosító szereket, gyógyszerként eladva. Ezek a drogok a tüneteket nyomják el, vagyis az érzéseket nyomják el, egydepressziós nem érez negatív érzéseket, de pozitívakat sem, amolyan zombilét felé visznek.
Szendi Gábor írta meg ezt jól érthetően "Depresszióipar" c. könyvében és egyéb írásaiban, itt is olvasható:
Én nem hiszek a pszichiátereknek, javaslom mindenkinek, hogy tájékozódjanak az ilyen áltudományokról.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!