Autista vagyok? Ez annak a tünete?

Megállapították nálad az Asperger szindrómát, tehát nyilván autista vagy, hacsak nem volt téves a diagnózis (de miért lett volna az). Ahogy idősödsz, változik a személyiséged, de ugyanúgy autista maradsz, csak másképp jelenik meg. Pszichológusod nincs? Nem tudom, hogy a PTSD-t meg a depressziót magadnak diagnosztizáltad-e vagy valaki kezel vele. Ha magadnak diagnosztizáltad, akkor mindenképp érdemes szakemberhez fordulnod, nem a diagnózis megerősítése végett elsősorban, hanem mert minden valószínűség szerint segítségre van szükséged. Egy hozzáértő szakember autistáknak is tud olyan szociális készségeket tanítani, amivel elboldogulnak a világban, tudnak kapcsolatokat kiépíteni ha igényük van rá. Nem tudom, hogy anyagilag hogy állsz, ha nincs pénz, akkor kérdezd meg a háziorvosodnál, hogy milyen lehetőség van tb-re, valami nagyon minimális szokott lenni, és lehet hogy hosszú a várólista, de ha most feliratkozol, akkor előbb-utóbb sorra kerülsz. És a pici is több, mint a semmi.

Gondolom alaposan utánanéztél a témának, mert az autisták gyakran ezt teszik. Ha nem futottál volna bele, akkor ezt a videót ajánlom, mert szerintem jó szemlélettel beszél a kezelési lehetőségekről:

https://www.youtube.com/watch?v=X-s6WeLOOck

(Röviden: egyrészt lehet kezelni az autizmus talaján kialakult depressziót és szorongást. Másrészt, ami magát az autizmust illeti, két irányból közelítheted meg: vagy (1) te alakulsz a világhoz, vagy (2) elfogadtatod magad a világgal. A videóban az a példa, hogy a srác mindig mac&cheese-t rendel az étteremben, és ez betesz a párkapcsolatainak, mert kineveti a partner, de ő meg csak ezt szereti. Itt a két lehetőség az, hogy

(2) vagy megerősíti az önbizalmát és nem törik meg attól, hogy valaki kineveti egy étteremben, hanem elfogadtatja magát

(1) vagy fokozatosan megismerkedik új ízekkel, amire szintén vannak bevált módszerek, tehát ő változik.

Persze kombinálni is lehet.)

Szerintem a leírtak és az általam tapasztaltak alapján határozottan van rá esély.

Én nőként vagyok hasonló helyzetben, hivatalos diagnózis nélkül (Mondjuk esetemben ADHD-ra gyanakszik a pszichiáterem, az autizmus részéről nem merült idáig fel.).

Példának okáért a fura érdeklődési körök nálam is jelen vannak/voltak.

Szinte mindig akad egy rajzfilm(sorozat), vagy annak karaktere, amelyre éppen rá voltam kattanva, de olyan szinten, hogy a gondolataim felét, háromnegyedét ez tette ki. Ezek a rajongási fázisok általában 4-5 évig tartottak ki nálam, bár megesik, hogy időről-időre visszatérek egyikhez vagy a másikhoz.

Különböző állatfajokkal, fajcsoportokkal szintén voltak/vannak hasonló hiperfixációim. Több évig volt dinoszauruszos/őslényes, illetve madaras, vagy éppen cápás korszakom. És nem kisgyerekként, hanem tizen-, illetve huszonévesként. Gondolom mondanom sem kell, hogy én sem nagyon tudok barátkozni senkivel, pedig nagyon szeretnék, de egyszerűen nem megy. A kontaktus létesítésével nincs gondom, meglehetősen bőbeszédű vagyok, de nem vagy csak nehezen tudok egy hullámhosszra kerülni az emberekkel, mivel nem igazán van közös érdeklődési kör. Még egy-egy adott fandomon belül is nehéz dolgom van, mert rendre tapasztalom, hogy senki nem ásta magát annyira bele egy adott karakterbe vagy témába, mint én.

Úgyhogy szerintem a neurodivergens emberek főleg más neurodivergens személyekkel tudnak érdemben barátkozni, esetleg extra toleráns, türelmes és nyitott neurotipikusokkal. Kérdés, hogy hol lehet ilyen emberekbe belefutni. Tudom, vannak különféle tematikus Facebook csoportok, de nekem ott nehezebben megy az ismerkedés, mint élőben. Nem tudom hogyan lehetne nyitni mások felé, anélkül, hogy nyomulósnak, erőltetettnek hatnék.

"Szerintem te tényleg egy mozdony vagy, menj és tankolj meg"

A V43 villamos mozdony, nem kell megtankolni. :D