Kezdünk belefáradni a helyzetbe, és senki sem segít. Mi a helyes?
Szóval, tavasszal lebénult a faterom. Szerencsére nem deréktól, csak a bal kezére és lábára, fejben egyben van, mozog-járkál. Itthon lakok, 27 éves férfi vagyok, és besegítek anyámnak, hogy ne egyedül kelljen megküzdenie a helyzettel. Sajnos rámegy a magánéletemre, a szabijaim kvázi már elfogytak mert folyamatosan vizsgálatra kellett vinni a fateromat, és csak nekem van jogosítványom, ismerősök pedig nemigen törték magukat egy kis segítséggel.
Van egy nálam 2 évvel idősebb nővérem, aki bent lakik a belvárosban már nagyon régóta, most jelenleg egyedül. Havi egyszer kétszer hazajön hozzánk, olyankor kicsit segít, de fent éli az életét a városban.
Hozott ide nekünk egy kutyát még 2017-ben, hogy akkor ez az övé, és milyen jó lesz hogy van kutyánk. Foglalkozott is vele sokat, de rá egy évre elköltözött, a kutya azóta velünk van, viszont akármennyire állatbarát vagyok, nem tudok a kutyával foglalkozni, és akármennyire szeretem, nekem sajnos csak egy teher, mindig takarítani kell utána, kaját venni neki, meg ilyenek. Én elleneztem anno, nem szerettem volna hogy legyen, pont emiatt, mert tudtam hogy se én, se a muterom nem fog tudni érdemben foglalkozni vele (nagytestű) ennek ellenére itt van. Most foglalkozni kell faterommal, és a kutyával is úgy, hogy én 7-ből 6 napot dolgozok, és amikor itthon vagyok, akkor is vagy a saját dolgaimmal foglalkozok, vagy kényszeresen mélyülök el valamiben, hogy ne rántson magával a depresszió. Muterom reggel megy dolgozni, este jön haza, rajta is látom hogy egyre kevésbé bírja.
Szociális intézménybe nem tudjuk beadni, annyi pénzünk nincs.
Jelen esetben mi várható el a nővéremtől? Szerintem egyébként semmi, ez a dolog azután történt hogy ő elköltözött, neki megvan a saját élete, bár engem azért zavar hogy az én fiatalságom fog erre most rámenni.
Azért teszem fel a kérdést, mert az egyik haveromnak elmeséltem hogy mi történt és mi a helyzet itthon, és nagyon kiakadt hogy a nővérem nem költözik haza és segít. Pedig szerintem nem kötelessége.
A kutyát próbáljátok lepasszolni valakihez, vagy hirdetni hogy ingyen vihető (normális helyre persze).
A tesód igazán segíthetne többet, bár tényleg nem könnyű helyzet.
Igen,ha máshogy nem tud, anyagilag segítsen be.
Illetve nem tudom,probáltátok-e,de rendeljetek betegszállítót, amikor kezelésre kell vinni Apudat. Anyumnak a házi doki rendeli, ingyenes. Vagy fizessen tesód magán intézménynél.
Nem kell haza költöznie,de segítenie kell. Hacsak nem terrorizálta őt Apud,akkor ez alap.
( Le is köpném magam,ha sem anyámmal sem a kutyámmal nem törődnék. Nálunk is tesóm maradt otthon, de Anyu revolut kártyáját én töltöm havonta, pedig ő egyébként remekül van)
Köszi a válaszokat!
Az a baj a betegszállítóval, hogy nem jön időre sosem. Tehát megkérjük hogy nekünk ekkor és ekkor kell vizsgálaton lenni, erre megérkezik egy órával azután, hogy a vizsgálatra lett volna időpontunk. Nem túl megbízható, kétszer próbáltuk, elengedtük.
5) Beletenyereltél, nem volt jó gyerekkorunk. Nem voltunk bántalmazva, de a szüleink nem teremtették meg nekünk azt a gyerekkort, ami "elvárható" lett volna. Ráadásul faterom tele van adósságokkal, amiket most ketten fizetünk anyámmal. Se egy füzetet nem vett nekünk az iskolába anno, se a szalagtűzőnkre nem jött el, meg tudom érteni a nővérem döntését, ha ezeket helyezzük előtérbe.
Így már mindjárt más a helyzet 😥
De a kutyáját akkor sem kéne rátok terhelnie.
Igen, sajnos, előfordul néha,hogy késnek a szállítók, ráadásul ide sem szólnak,hogy kb mikor érkeznek,még úgy kell hívni őket.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!