Múlt feldolgozásánál: az a helyes irány, ha a visszatérően bántó zavaró múltat elfelejted, és így lépsz tőle tovább, vagy ha teljesen visszanézel rá, kielemzed, levonod a tanulságokat és úgy tudod elengedni?

Egyéni preferencia kérdése.

Van akinek ki kell elemeznie mert csak így tud továbblépni, van aki pedig csak szimplán elteszi "hátra". Van, tudja, hogy az élete része volt, el nem dobhatja, megtanul együtt élni vele és más irányba tovább menni.

Szerintem lehetetlen csak elfelejteni. Egy bizonyos szinten meg kell vele békülni először legbelül. Különben folyton előjön, ha nem emlékképekben, akkor hibás döntésekben, félelmekben, betegségekben.

Sok a meló vele, de megéri.

Szigorúan véve elfelejteni nem lehet, "megfeledkezni" lehet róla, amit elfojtásnak neveznek, és garantáltan kisebb-nagyobb mértékű szorongást okoz, amit persze "ok nélküli" szorongásként élsz át.

Akárhogy is lépsz túl rajta, csak akkor lesz túllépés, ha nem zavar, hogy emlékszel rá. (Ami azt illeti, néha még akkor sem. A traumatizált emberek gyakran nem felejtik el, hogy mi történt, csak azt, hogy milyen rossz volt átélni. Ártalmatlan emléknek tartják, közben meg nem értik, hogy mi bajuk van.)