Ez milyen mentális zavar lehet? (érzéketlen hidegség)
Senki nem érdekel magamon kívül, emiatt nem is tudok figyelni őszintén mások problémáira, elkalandozok. Ez vonatkozik munkatársakra, barátokra, családra is. Sosem érdekelt/hatott meg amit más mondott. Akkor sem élek át örömöt, ha örül és nem vagy szomorú ha épp sír mert meghalt valaki. Egyszerűen nem érint meg és nem érdekel.
Minden interakció akkor érdekel ha nekem valami hasznom várható belőle. Például tárgyalunk egy autó-vásárlásról akkor 100%-ban részt tudok venni, figyelni stb.
Mindenki más baja érdektelen. Amikor nagyvonalakban meséltem erről másnak, akkor azt mondta teljesen érzéketlen/szívtelen vagyok. Viszont nem választottam, mindig ilyen voltam, így születtem. Kíváncsi vagyok ez jelent-e valamit, más is van-e ilyen?
Nem vagyok a való életben bunkó, épp ellenkezőleg. Mindig tudom mikor mit kell mondani és milyen arckifejezéssel, hanglejtéssel vagy arcmimikával. A legkevesebb/jóindulatúbb embernek szoktam magam mutatni. Elég sikeresen. Viszont belül lesz@rok mindent és mindenkit.
Nem fogok megváltozni csak kíváncsi vagyok mindenki megjátssza-e ugyanígy ahogy én, vagy mások tényleg „éreznek” is valamit?
"Egyszer kitör": Mondom gyerekkoromtól vagyok ilyen egész életemben, 30 felett...
Tünetek: Mondanál még akár egyetlen más tünetet is amit mutatok? Mert amikor elolvasom a borderline-ok leírását, akkor semmi se illik rám. A pszichopatáké viszont kvázi teljesen.
Én is ilyen vagyok/voltam mindig. Konkrétan megdöbbentem, amikor nemrég megtudtam, hogy mások nemcsak értik, hanem át is érzik, amit mások éreznek, meg hogy tényleg sajnálják pl. a balesetet szenvedett embereket/beteg gyerekeket. Én világ életemben azt hittem, hogy elég érteni, miért éreznek úgy a barátaim, családtagjaim, ahogy (és tudni, mit kell olyankor mondani), de átérezni nem kell. Tehát a kérdésedre a válasz, hogy elvileg igen, a legtöbben ténylegesen érzik mások fájdalmát, viszont szerintem nagyon sokan vannak még hozzánk hasonlók, csak ők maguk sem tudják, hogy nincs affektív empátiájuk, mert számukra ez a természetes, ezért nem érzik rendellenesnek.
Amiket leírtál (pl. felületes báj, "haszonlesés") szintén a pszichopátia irányába mutathatnak, de ezt pszichiáter tudja csak megbízhatóan diagnosztizálni. Amiben még előfordulhat ilyesmi, az talán az autizmus.
16-os: Örülök, hogy írtál. Az autizmusról hallottam, de az rám nem illik.
17-es: A gyújtogatás, állatkínzás gyerekkoromban megvolt. A verekedés akkor, ha azzal célom volt, szóval nem szórakozásból. A lopás túl kockázatos, viszont ha úgy tudok elvenni valamit, hogy nem tudnak elkapni akkor nem gond. Nincs lelkiismeretfurdalásom miatta. Pl postai küldeményeket szívesen tüntetek el nyom nélkül. A lebukás és a haszon az amit mérleglek, erkölcsben/moralitásban személy szerint nem hiszek. Az szerintem a vallás maga. Nem vagyok hívő.
Valószínűleg tényleg pszichopátia.
Azt tudod tenni, hogy nem követsz el bűncselekményeket. Ne árts másnak. Nem tehetsz róla, hogy nincsenek érzelmeid. Hátránya, hogy az élet érzelmi gazdagságából kimaradsz. Előnye, hogy nem viselnek meg annyira a negatív események, mint egy nem pszichopata embert. Az ilyenek, mint te, könnyen viselik a családtagjaik halálát, a saját veszteségeiket anyagilag, a börtönbe kerülést, amik egy egészséges pszichéjű embert padlóra tehetnek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!