Segít valaki a pályaválasztással kapcsolatos problémáimban?
Sziasztok!
Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Középiskolában nem voltam rászorulva, hogy rendszeresen tanuljak, elvegetáltam négy évet jó eredményekkel. Utólag nagyon megbántam, hogy abba a középiskolába mentem ahova. Leginkább szüleim és néhány tanárom nyomására mentem oda, mivel ez volt közel. Az egész osztályon a leszaromság volt érezhető, ami zavart engem, mivel szükségem van mindig külső motivációra, hogy rávegyem magam valamire. Sokat gondolkodok azon, hogy mi lett volna, ha nem egy ilyen osztályközösségbe kerülök.
Érettségi után elkezdtem egy szakot, amit egy év után otthagytam. Nem tetszett igazán a közeg, másrészt sokként ért az egyetem, hogy itt rendszeresen tanulni kell, nem lehet megélni az órán hallottakból. Egy év után otthagytam ezt a szakot és pótfelvételin átjelentkeztem tanári szakra. Ez egyfajta menekülés volt, igazából sosem szerettem volna tanár lenni, nem is nekem való, nem vagyok alkalmas erre a pályára. Két évig jártam tanári szakra, és most pótfelvételin megint jelentkeztem egy másik szakra. Ez a szak sokkal inkább illik a képességeimhez és jobban is passzol az érdeklődési körömhöz is. Az utóbbi három évemre úgy tekintek, hogy teljesen elvesztegettem azt, volt évfolyam- és osztálytársaim már diplomáznak vagy nemsokára diplomáznak. Az utóbbi napokban gyomorgörccsel kelek és fekszek, mert még nem mondtam el a szüleimnek, hogy jelentkeztem egy új szakra, félek attól, hogy mit reagálnak erre. Van köztetek olyan aki szintén több szakot is abbahagyott, nehezen találta meg azt a pályát ami érdekli? Teljesen egyedül érzem magam ezzel a problémával.
válasza:Ha én lennék az apád... Azt mondanám hogy Drága gyermekem, nem lehet ilyen felelőtlenül ugrabugrálni.
Döntsd el... Vagy végig viszel egy szakot és lediplomázol, vagy szépen menj el dolgozni, mert igy még 10 év mulva is "tanulni" fogsz!
válasza:Egy végzettséget azért érdemes szerezni, mert így még 30 évesen se lesz semmilyen szakmád.
A dilemmáidat amúgy megértem. Én közel az ötvenhez hasonlóan érzek. A tanult szakmámban nem dolgoztam soha, nem igazán vonz. Átképeztem magam, ott meg kapcsolati tőkehiány miatt nem kaptam munkát.
Amúgy ezt az állapotot, ami nálad van, identitásdiffúziónak hívják.
válasza:Egy dolgot tudok tanácsolni. Ezt úgy mondom, hogy kb anyukád lehetnék és bőven 40 fölött jöttem rá, hogy érdemes lett volna jobban tanulni fiatalon.
Azt, hogy mi legyél nehéz eldönteni, még támogató háttérrel is abban a korban, amikor ennek van ideje.
Változunk mi és a világ is. Millió dolog befolyásolja a döntéseinket. Arról nem írtál, hogy jelenleg kitől vagy mitől függ a megélhetésed. Ez egy ilyen döntésnél szerintem fontos szempont. Ha úgy "vertél" el 3 évet, hogy a szülők támogattak teljes mértékben és ezután akarod azt közölni, hogy még néhány év... Az sehogyan se mutat jól. Nem beszélve arról, hogy az első kérdés rögtön adódik, hogy akkor mi lesz, ha ezt sem fejezed be? Azt, hogy nekik ez mennyire megterhelő anyagilag te látod. Másrészt ezt egy szülő a saját kudarcának is tekinti, mert azt hiszi mindenki, hogy az ő gyereke szép és okos, nem csinálna hülyeséget.
Ha tényleg komolyan gondolod, hogy jól választottál most, akkor 3 lehetőség van. Szólsz, újra kezded, támogatnak, sima ügy. Vagy..
Szólsz, elmész dolgozni és munka mellett megcsinálod, amit végül választottál.. vagy
Befejezed, amibe belekezdtél, elmész dolgozni és munka mellett megcsinálod,amit választottál.
Én valószínűleg az utóbbit esetleg a második lehetőséget választanám. Nyilván ez adódik a koromból, a megszerzett tapasztalataimból, hogy nem dobnék ki olyasmit, amibe már két év energiám benne van, ha nem muszáj.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!