Van olyan ismerősöd, aki ígértes ember lett volna, de egy rossz pályaválasztás miatt teljesen elkallódott?

Azt még esetleg lehet mondani, hogy az aktuális pályaválasztása nem volt szerencsés, esetleg elkallódott, de azt senki nem állíthatja, hogy máshogy, más pályán jobb lett volna az élete.

Ugyanis aki hajlamos elkallódni, annak nem az a poroblémája, hogy rossz munkát választott, hanem egyébként sincs igénye elöbbre jutni.

Egy rossz pályaválasztást ugyanis lehet módosítani, csak akarni kell, meg természetesen sok eröfeszítést kell belefektetni.

Hát itt az is kérdés hogy ha most valaki el van kallódva, azt honnan lehet tudni hogy más pályán sikeres lett-e volna?

Nekem pl szenvedés volt a tanulás, mert itthon állandóan cseszegettek miatta, megverek stb. Így utálat alakult ki bennem a tanulással kapcsolatban. Általánosban még azt sem fogtam fel hogy ez az egész hová vezet.. Aztán így nem lettem jó tanuló. Felsőbb iskolákba végül egy szakmunkást is alig tudtam elvégezni. Aztán így nem találtam jó munkahelyeket. Később gyárakba mentem, amit szintén utáltam. Nem jött össze az életem, és szenvedélybetegségekbe menekültem. Most azt a helyzet hogy volt pár kiinduló probléma, és erre rárakódott aztán egyre több-több és több. Mára egy nagy 💩 kupac lett az életem, ami elől különböző szerekbe menekülök. Közben meg várom lényegében a halált.

Szóval így van ez. Az embernek vannak problémái, amit alapból nem tudott megoldani. Most meg már van egy rakás. Persze, igen, lehetne próbálkozni, erőlködni - kemény szenvedések árán - de aki örökké menekült a problémák elől az nem fog csak úgy 180-an fokos fordulatot venni - és sorra megoldani azt ami sohasem tudott. Nekünk ez jutott. A zsákutcába sétáltunk, ahonnan nem igen van vissza-út. Vagyunk ezzel így páran.