Nem tudok magamban jól szórakozni?

Húszéves OCD-s vagyok és nagyon magányosnak érzem magam. Hiába próbálok kommunikálni, kapcsolatokat kiépíteni, nem igazán van vele szerencsém. Már volt olyan is, hogy csak random embereket meghívtam egy sétára, mert hiányzik egy jó barát, akivel lehet menni programokra. Ha egyedül vagyok, elkap a spirál, felemésztenek a gondolataim, és az érzés, hogy senkinek sem vagyok elég jó. A gyökere az, hogy a szüleim nem foglalkoztak velem "eleget" gyerekkoromban, így most egyszerre félek attól, hogy elhagynak és folyamatosan keresem a megerősítést, hogy tényleg szeretnek. Akinek volt/ van hasonló, hogyan kezelte? Sokat fejlődtem az utóbbi hónapokban, de úgy érzem, szükségem van egy jó barátra (azokon kívül, akik vannak, mert velük sem tudok mindig lenni).