Mentálisan megreccsentem a munka miatt és emiatt már magamban sem bízom?

Fuvarszervező voltam egy cégnél. 3 év után összetűzésbe kerültem egy kollégámmal, aki addig ment a főnök nyakára, hogy visszaminősítettek szállítólevél szkennelgetésig. Két hónap után megmondtam, hogy vagy adnak rendes munkát vagy felmondok. Akkor egy másik supervisor mondta, hogy menjek hozzájuk. (Persze akkor ő már tudta, hogy az egyik emberük fel fog állni.) Ott 2 év alatt akkora mennyiséget toltak a nyakamba, hogy összeroppantam. Folyamatosan kértem, hogy ne mert ez sok és van hibázási lehetőség. (Reggel 6kor telefonáltak, este 8kor még számláztam. Hétvégén is folyamatos rakodásaim voltak, mert épp akkor az ügyfél gondolt egyet..) Vagy adjanak fizuemelést. Mindig jött, hogy a többiek se tudnak átvenni tőlem, nem lesz egy darabig emelés... Ekkor már érdeklődtem, hogy máshol milyen fizetések vannak.. és leültem. Akkor kerestem én 5 év után (!) 200K máshol a kezdő fizu volt akkor 350K...

Másik szállítmányozó cégnél a főnök konkrétan megmondta, hogy költözzek be pestre (tök mindegy a párom hol dolgozik), mert jó munkaerő vagyok és nem akarnak elveszteni. (Persze mert pörögtem ezerrel meg akkora volt a fluktuáció a mennyiség miatt....) 3 hét után. És mikor fél 6kor mondtam hogy mennem kell, hogy hazaérjek, (5ig volt munkaidő!) még képes volt adni egy sos megbízást...

Banki szféra, ügyfélszolgálat. Mivel nekem nem volt egyedül gyerekem, más gyerekesek munkáját is végezzem el. Volt hogy este 8ig beosztottak... És mikor már hetente volt valami felálltam. És akkor is én voltam a szemét. 2 éve nettó 190K

Állami szféra. Belekötöttek miért volt ennyi munkahelyem. Rám sütötték, hogy munkakerülő vagyok. Költözzek be BP-re, mert hát sok a napi másfél óra. És mikor mondtam, hogy napi 9-10 óra munkaért elvárt diplomáért + nyelvtudásért (forgalmas kerületről volt szó) netto 300K alatt nem vagyok hajlandó elvállalni (semmilyen plussz juttatás nincs), akkor mondták, hogy ő csak 250K tudnak adni és jó lenne, ha beköltöznék, mert a BOK csarnokba is ki kellene járni ( éjszakai munkavégzés is lehet...) meg helyettesíteni más kerületben is. Mondom jó, de 200K egy albérlet. Erre az volt a ki nem mondott reakció, hogy " a te bajod ". De közben végig arról ment a duma, hogy ennyiért biztos elvállalnám?... Én vagyok a munkakerülő, nem ők akarnak fizetni, és teljesítetlen elvárásaik vannak...

Nem tudom, hogy a felelősségvállalással/munkakörrel/vidéki lakhellyel/igazságérzettel/lustasággal van-e bajom, vagy a munkáltató részén van gond.

Most ott tartok, hogy valami más irányba kellene elmennem, de egyszerűen elkap a "hányinger", ha arra gondolok, hogy irodán csak tolják rám a melót. És akkor ez még nem is elég, mert ha van HO akkor még otthon úgy is van időd befejezni.

Tanulnék valami újat. Irodára vagyok való (nincs valami nagy fizikumom:D)... Viszont úgy érzem, nem motivál semmi. De bennem van a lelkesedés, mert érzem, hogy van bennem erő, de nem ilyen kizsákmányoló cégeknek.

33 éves nő vagyok Fejér megyében élek.