Szeretnék egy papírt róla, hogy nem vagyok bolond. Hol lehet ilyet csináltatni?

9. Munka? Mármint a pszichológia?

A nézőpontokat illetve teljesen igazad van. Mindannyian csak a részletekre emlékezünk és csak egyetlen "kameraállásból". Az időérzékünk is torzít.

Ez a furaság kísért gyerekkorom óta, mert nem tudtam elmondani senkinek mi van otthon. Minden olyan nehéz volt, semmi sem ment normálisan. Eljártam a suliba koszos ruhákban, mosdatlanul mert ez nem volt fontos a szülőknek akik nem kisebbségiek és volt munkájuk is. Nem kerestek rosszul sem, volt családjuk, gyerekszobájuk is. Én meg mentségeket kerestem, amikor nem volt tornacuccom, nem volt bekötve az a nyűves füzet. A többiek meg nem értették és hát én sem értettem mennyi időt fogok veszteni. Egy ilyen kölyköt csak kerülni lehet. Féltem elmondani mi van otthon, mert még több kérdés jött volna, ezért kitérő válaszokat kezdtem adni.

Suli csak közepesen ment és le lettem baszva, hogy miért nem jobbak az eredményeim. Aztán csúszott szépen el minden. Késett a felvételi. Lassan ment az egyetem. Közben ugyanazok a mesterségesen előidézett nyomorúságos körülmények maradtak.

Ebből is jöttem rá, későn, hogy bolondok között vagyok, mert azoknál áll a szemét a kupleráj, menekül a kutya, meg mindenhol állatok vannak bezárva. Nagytételben veszik az akciós vackokat. Semmit sem lehet megtalálni és amikor időben ott kéne lenni az évzárón vagy akárhol tipp-topp akkor nincs cipő, nincs ruha, minden gyűrött meg retkes vagy szőrös.

Én ebben nőttem fel és a whitewashing, amit írtam erre vonatkozik, mert mindig meg volt magyarázva, hogy ez nem lehet máshogy és másoknál még rosszabb a helyzet. Aztán még jött valami oltári baromság, amibe bele kellett fogni, amibe persze bele lettem rángatva. Aggódhattam, hogy mikor dől össze a kártyavár. Aztán reménykedtem, hogy kijön valami hatóság és felszámol mindent és megtíltja a hülyeséget, de semmi nem történt.

Amit megmutattak, hogy csináljam meg azt megcsináltam. Mi volt az? Főzzek kávét, takarítsam az állatokat, pucoljak bontott téglát. Bringázzak ki a tanyára, etessem meg, takarítsam ki a disznókat. Vigyázzak a vízszerelőre, hogy ne lopjon el semmit. Vigyázzak a tanyán összeszedett két alkoholistára, hogy ne igyák meg egyszerre a bort amivel működnek. Vegyem fel a telefont küldjem el a panszkodó kutyavevőt.

Itt már annak örültem volna utólag, hogyha megmutatják, hogyan mossak ki a mosógéppel és kerek perec megmondják, hogy anyám nem fogja megcsinálni, mert rendszeresen megígérte, hogy megcsinálja aztán mehettem büdösen. Senki nem vette rá, hogy ígérje meg. Ha kávét főzni jó voltam akkor miért nem lehetett rámparancsolni, hogy hetente kétszer mossam ki a ruháimat, meg vasaljam ki és akkor legalább ez a gond nem lett volna. Nem égtem volna be rendszeresen közösségben.

Nagyon korán tudtam bevásárolni, alapvető dolgokat megfőzni, elvagyok egy szendviccsel. Mégis úgy ment a nap, hogy kopogott a szemem az éhségtől és akkor anyám kedvesen odajött, hogy szeretnék-e enni valamit mert mindjárt főz stb. És nagyon jól főz, csak éppen el is felejtette a dolgot azonnal, én meg csináltam valami mást és arra eszméltem, hogy mostmár nagyon éhes vagyok.

Ezeket a dolgokat évtizedekig beszoptam. Nekem nem volt kamasz lázadásom. Állandóan problémák voltak és naívan igyekeztem segíteni. Nem mondhatja nekem senki, hogy nem vagyok megbízható.

Amikor anyámék végre váltak, a gyerekvédelmis akit apám kihívott a per miatt azt nézegette, hogy régiek a bútorok... Szerintetek ki tudott volna engem kiemelni ebből? Én meg, hogy a vérbe kellett volna tudjam mi a normális?

Másoktól azt hallani, hogy nem kaptak szeretetet. Hát én kaptam. Megmondták nekem, hogy mennyire szeretnek és mindent megtennének értem akár meg is halnának értem a szüleim. Szerintetek ez nem kínzás? A róka szereti így a kiscsirkét.

Hát, kb. ezért vagyok fura. Elég részletesen leírtam a helyzetet, hogy ne legyen kitaláció?

Szerintetek ennyi tapasztalattal, felismerem a családomhoz hasonló embereket?

Később szenvedtem a munkában. Mindig mindent máshogy akartam csinálni mint a szokás, más fontossági sorrendben. Most új szakmát tanulok. Nem tudok örülni annak aminek mások. Nem vagyok elégedett. Nem érzem magam biztonságban.

Így most itt vagyok limbo-falván és úgy érzem nem tudok fordítani a helyzeten, csak ha megnyerném a lottó ötöst. Ennél megalázóbb dolgot nem tudok elképzelni, hogy csak az tudna elég időt spórolni, hogy az eddigi elvesztegetett időt helyre hozza.

Nyugi 10. nem vesztegetem az egészségügyi dolgozók idejét.

Talán megkérdeztem egyszer kétszer, hogy hogyan kell kimosni, de nem kaptam értelmes választ, csak annyit, hogy spórolni kell a vízzel, meg majd ő megcsinálja, meg majd egyszerre mindent kell kimosni mert úgy gazdaságosabb. Így hát tesi órán már mindenki tudta, hogy a tornacuccom mosásban van.

Nehéz elmagyarázni, hogyan nem hagyta, hogy kimossak. Kávé főzésre rávett érdekes módon. Rengeteg kávét főztem általános iskolás koromban.

Sokszor eszembe jut mennyire leszartak a tanárok. Csak annyi volt, hogy miért nincs ez, meg miért nincs az. Csak az apám hívta anyámra a gyámhatóságot, hogy a bíróságon előnyhöz jusson. Pedig nemrég belefutottam az ír gyermerkbántalmazás/elhanyagolás leírásába és a félholtra verésen és a nemi erőszakon kívül minden ki van pipálva.

Miután el kellet költözni a válásuk után és nem volt víz bevezetve a wc-be néhány hétig nem öntötte le a wc-t, mert "spórolt" a vízzel. Könyörögtem, hogy ne csinálja mert nagyon undorító, de nem hagyta abba amíg én is otthagytam neki...

Hát ezért gondolom, hogy retardált vagyok. Nem jöttem rá csak mostanában, hogy nem lesz kimosva a cuccom amíg én magam ki nem mosom, nem jöttem rá, hogy fontos barátkozni és kedves dolgokat mondani másoknak. Nem jöttem rá időben, hogy meneküljek el. Nem vesz rá a lélek, hogy a szemébe vágjam, hogy gyűlölöm és alig várom, hogy megdögöljön.

És itt a slusszpoén: Volt egy nagynényje anyámnak akit nagyon szeretett és aki ledobta magát a tizedikről, miután a lánya legjobb tudomásunk szerint elküldte előtte a francba (összevesztek stb.). A lánynak volt igaza.

Nem szeretek versenyezni abban, hogy kinek volt szarabb, mert sajnos nyernék.

Köszönöm a válaszaitokat. Már az is sokat segít, hogy megpróbálom elmagyarázni mi a bajom, mert jobban megértem a problémáimat közben.

A "papír" jó lenne, de nem egy megvalósítható dolog. Olyan mint diplomával házakat tervezni.

17. Ezt értem és igazad van. A gondom az, hogy a gyerekkorom, megváltoztatott. A folyamatos (bántalmazás)/elhanyagolás/gaslighting olyan "sérüléseket" okozott amelyek miatt nem tudok olyan dolgoknak örülni aminek általában mások örülnek. Olyan dolgoktól félek amiktől mások nem.

Gondolj arra, hogy mondjuk te láttad, hogy valakit elsodor a busz mert túlságosan kiállt a padka szélére. Onnantól kezdve sokkal óvatosabb leszel mint mások és amikor valaki csinálja nem szólsz mert tudod, hogy hülyének fognak nézni és ugyis csak ritkán történik baj. Aztán valaki rákérdez, miért nem jössz közelebb akkor már jobb nem elmagyarázni.

Egyébként az én kamaszkoromban még nem volt ilyen hasznos az internet és nem is gondolkodtam ilyesmiken. Azt hittem elég ideig fogok élni, hogy kievickéljek a problémákból.

18. "Kérdező, te nem ugyanaz vagy véletlenül, aki ezen az oldalon is gyakran beleköt más felhasználókba, akinek a véleménye neki nem tetszik?"

Remélem nem. ;) Linkelj be egy példát!