Megfelelési kényszer, úgy érzem széthasadok, mit tegyek?

Nagyon sok az előzmény de nem írok regényt csak a lényeget.

Iszonyatosan toxikus családból jövök. Skizofrén, depressziós, alkoholista édesanya, aki milliós adósságokat csinált; nárcisztikus, kissé autisztikus jellemvonásokkal rendelkező édesapa. Skizofrén testvér, és egy transznemű testvér.

Gyerekkoromban nem fejezhettem ki az érzelmeimet, 8 éves korom óta anyát láttam el, szenny kajákat ettem, rengeteget hánytam, fogytam. Megfenyegetett, hogy megöl; idegenek jöttek hozzánk behajtani az adósságot, rettegtem haza menni, gyerekként pár utcával arrébb álltam a bokorban, és néztem, mikor mennek el és mehetek be a házba.

Gimi után olyan durva rohamok, hogy 3 évig otthon éltem és nem dolgoztam, tanultam.

Na a lényeg, előretekerek: elkezdtem több, mint egy éve terápiára járni, és gyógyszert is szedni. Mérhetetlenül javult az állapotom:

külön élek, dolgozom, magamat látom el.

Tudom,hogy felépülni hosszú-hosszú idő. A terapeutámért örök életemre hálás leszek, egy csoda az a nő.

Viszont: a munkámban nagyon jelen van, hogy egyszerűen az a hamis "én", amit gyerekkoromban felvettem, hogy megvédjem magamat, az rám ragadt, és egyszerűen hiába dolgozom magamon tudatosan, nem tudom leadni. Tök jól vagyok otthon, vagy ha sétálok, boltba megyek, vagy kávézni, de amint a munkahelyre kerülök, ahol amúgy szeretnek, elfogadó a közeg, és imádom is, úgy érzem, mintha nem önmagam lennék. Amint haza érek, mindent elkezdek szégyellni: miért mondtam ezt, miért mosolyogtam, miért ez, miért az.

Ráadásul az egyszerű történéseket is olyan nagy ingernek érzem, hogy azt érzem szétszakadok belül.

Dolgozom magamon elég erősen, de ezzel kapcsolatban most kicsit magam alá estem. Jövő héten megyek a terapeutámhoz, viszont gondoltam megkérdezlek titeket, akik voltak hasonlóan, hogy bármi olvasmány/könyv/film/stb segített e picit, vagy tudnátok-e ajánlani? Tudom, nem egy csettintésre változik, nem is ezt kérem.