Az milyen mentális betegség tünete ha valaki mindent unalmasnak talál nem fogja meg igazán semmi?

Több minden lehet, de szerintem depresszió. Ha szeretnél beszélgetni mit érzel nyugodtan írjál akár nekem is, vagy fordulj pszichológushoz.

Nem vagy egyedül!

Pszichopata jellemzői:

Jellemzők:

simulékonyság, felületes kedvesség, báj

• egocentrizmus, nagyzásos önértékelés, szeretetképtelenség („nem szeret”)

• hajlam az unalomra

• kóros hazudozás, csalás

• becsület, szégyenérzet és empátia hiánya

• érzelmek szegényessége, emocionális mélység hiánya, másokkal való törődésre való képtelenség

• “parazita” életstílus

• promiszkuitás (gyakori partnerváltás) a szexuális kapcsolatokban

• jó intellektus

• több házasság, zavaros családi élet

• reális, hosszú távú tervek hiánya

A szociopata a normális ember tökéletes másolata…

A pszichopata a többi embert tárgynak tekinti, akiket manipulál és kihasznál. Megtanulja, és hihetően játssza a szerepét. Ha kell, a bűnbánatot is eljátssza („nem szorong”).

„Szociális öngyilkos” mintha eleve a kudarcot keresné („nem tanul”).

Vannak öngyilkos gondolatai, de ritkán valósítja meg ezeket.

3

Azért ez elég durva kijelentés, a kérdező által leírt dolgokból.

Ez valószínűleg depresszió.

Miert lenne betegseg?

Egyszeruen csak nem a sajat legjobb eletedet eled, nem vagy onazonos, nem vagy jo kornyezetben. Persze ebbol johet a depresszio is idovel, de nem derul ki a kerdesbol, h ez van-e.

Lenyeg, h valtoztass.

6

Ezt minden ilyen kérdés alá be küldöd, már kur.. unalmas.

Nem egy konkrét mentális betegség jellemzője, de ez alapvetően depressziós tünet.

A gyakorlatban pedig úgy értelmezhető a probléma, mint az unatkozás általában: van egy konkrét dolog, amit szeretnél csinálni, de azt vagy nem szabad, vagy már úgy magadba fojtottad, hogy nem is tudod, mi volt az, netán azt hiszed, hogy neked az nem való, téged az nem érdekel. Amíg azt nem csinál(hat)od, addig minden más unalmassá válhat.

Régen Ferenczi Sándor írta le nagyon jól ezt a dinamikát a Klinikai naplóban:

„Mit jelent unatkozni: azt, hogy az ember olyasvalamit kénytelen csinálni, amit gyűlöl, és nem teheti azt, amit szeretne; mindenesetre megpróbáltatást. Bonyolulttá és patológiássá akkor válik az eset, amikor az unatkozó nincs többé tudatában annak, hogy mit szeretne és mit nem. Példa: egy kisfiú szünet nélkül gyötri az anyját: „Anya, adj valamit! – De hát mit? – Nem tudom.” Ha mélyebbre hatoltak volna a kisfiú vágyaiba és kínzó érzéseibe, akkor megtudták volna, mit szeretne. Analógia a költészetben: Vörösmarty Petikéje.”

(A pszichopatákra ugyan jellemző az unatkozás, de nem ilyen folytonos formában. Őket nem kötik le az "emberi dolgok", mivel az érzelmeik gyakran egy csecsemő szintjén vannak, de nem igazán vannak elfojtott vágyaik, úgyhogy ha izgalmat akarnak, azt elég hamar meg is találják maguknak. Pszichopataként nagyon butának kell lenni ahhoz, hogy folytonosan unatkozzon, mert őt belül semmi nem tartja vissza attól, hogy azt csináljon, amit csak akar.)