Mit tegyek? Mi tevő legyek???

Annyira rosszul érzem magam. A padlón vagyok nincs élet célom. Egésznap itthon a négy fal között az elettarsammal és a 15 éves autista nem beszélő fiammal, annyira rossz anyának érzem magam. Fiam időközönként dührohamos nekem támad szekrényt fejel, és nem tudom feldolgozni a félelmet, nem tudom fejleszteni mert félek kiborul. Elvan egésznap közbe játszunk fürdik telozik. De olyan mély nyomott hagyott bennem nem tudok tovább lépni nem tudom élvezni az életet. Már két éve maga alatt vagyok voltak jobb napok de amióta így kivan fordulva nem tudom élvezni az életet mert rettegek mikor tamád nekem, sehova se megyünk mert nem is merem meg haza se akar jönni, pedig már három hete még csak mérges se volt, gyógyszert szed. Annyira egy semminek érzem magam hogy el se tudom mondani nem panaszkodok senkinek sem, Szülők testvérek élettárs. Csak le írtam hátha kapok lélek melegítőt.