Hogy tegyek ez ellen? Hogy ne legyek idegroncs?
Nekem a gyerekkorom borzalmad volt. Nevelöapám vert, folyamat elmondott mindennek. Egy jó szava nem voot hozzám.
Anyám ahelyett, hogy dolgozzon, szült inkább 5 gyereket.
Vagy ordított ő is, vagy épp nekem passzolta le őket. Sosem volt vele töltött minőségi időm, vagy pl sosem tudtam normalisan elbeszélgetni vele.
Megfogadtam, ha gyerekem lesz, nem leszek olyan mint ő volt. Olyan anya akarok lenni, mint amilyenre én mindig is vágytam.
Tesóimmal köztünk 5-5 évek vannak. Sosem voltunk egy hullamhosszon emiatt. Így kis különbséggel akartam mindig is gyereket. Kettőt.
Kb 2 hónappal ezelöttig tökéletes is volt minden. 2 gyerekünk van, 4.5 illetve a kicsi most lett 2 éves. Eddig öröm és boldogság volt minden.
Viszont 2 hónapja kb minden megváltozott.
A kicsi egész nap ordít. Mindenen. Pl ma azért rendezett egy szó szerint 1 órás hisztit, mert elővett a hűtőből egy joghurtot, amit ő választott, én kibontottam és ennyi. Ordított 1 órát.
Vagy pl ő valasztja ki a cipőt, ráadom és tépi le magáról, fél órás ordítással. Tudom, dackorszak.
A nagy, azóta teljesen átváltozott. Azóta ő is kb 0-24ben engem nyaggat.
Így egész napom arról szól, hogy a nagy: éhes vagyok, szomjas vagyok, unatkozok, játszál velem... a kicsi meg ordít és ordít. Játszani egyik sem tud. Vagy egymást ölik vagy engem keszítenek ki.
Napközben komolyan egy kávet nem tudok meginni normalisan, mert egyik jobban szenved mint a másik ilyenkor.
(A nagy ovis már, de elkapott valami vírust, így 3 hete itthon van, jövőheten mehet csak).
Komolyan ma mar ott voltam, beülök az autóba és egy vonat elé hajtok. Kikészültem, kiégtem.
A kicsi itt van 2 éves, születese óta 2-3x kel éjjel. A mai napig. Elfáradtam.
Férjem reggel 7kor elmegy, este 6mire hazaér. Ha itthon van, maximálisan segít háztartásban, gyerekekben is.
De egész nap, hétfőtöl péntekig csak én vagyok velük.
Itt olvasgattam hasonló kérdéseket. Azok alapján nem ülök velük itthon, kimozdulunk. Ma is pl elmentünk setálni a Velencei tóhoz. Pénteken allatkertbe megyünk.
De nekem ez nem kikapcsolódás, feltöltődés.
A kicsi többemberes gyerek. Én meg vagyok rájuk egyedül.
Egyszerűen kilátastalannak látom a napjainkat. Egész nap vagy ordítok velük, vagy bőgök. Ha épp egyik sem, a telefont nyomom.
Pont ezt nem akartam.
De egyszerűen nem tudom, hogy mit csináljak, hogy merítsek erőt, hogy vigyorogjak, játszak velük egész nap, ha épp elni sincs már kedvem.
válasza:
válasza: válasza:Meg kell szabadulni tőlük. Írhattam volna szebben is, de minek. Persze nem örökre, csak pár órára, egy napra. ;)
Két évest már lazán apukával, vagy mamáéknál lehet hagyni. Lehet a kicsiknek is jót tenne, te meg tudnál nem azon kattogni, hogy mikor lesz már vége, mert tudnád, hogy ott a szombat, lesz szabad időd.
válasza:Hát erre a pár konkrét problémára én a kicsinél azt javaslom, hogy próbálkozz több önállóságot adni neki. Pl.: ő hozza oda neked a pelust/bugyit rakj ki elé 2-3 darabot, különböző mintával, és ő válassza ki melyiket akarja, ezt minden ruhájával eljátszhatod. Még este kiraknék egy kosárba 2-3 felsőt 2-3 nadrágot, amiből ő választhat. Ugyan úgy neked is választhassa ki milyen ruhát vegyél fel. Az ételek előkészítésében is akár tudhat segíteni egy ilyen korú gyerek. Persze ha eddig nem csinálta akkor csak óvatosan, pl banánhéjját húzza le,van ilyen cikkcakk vágó, gyerekeknek stb. Minél több felelősséget tud megélni annál kevesebb lesz az amikor ő csak passzívan éli meg a napjait, könnyebben tudja megélni azt hogy valamiben nem ő dönt. Ezen kívül valószínű a rossz alvása miatt is ennyire nyűgös, az alvás nagyon egyéni probléma lehet, így abba nem nagyon tippelgetnék, de nyílván azzal is kéne foglalkozni. Nappal alszik még?
A naggyal legyen külön is foglalkozva,valószínűleg ő is nehezen éli meg a kicsi dackorszakát,és hogy rá esetleg nem jut annyi idő, ezért is lehet extra tapadós.
Játszani pedig normális ilyen korban hogy önállóan nem megy még nekik. Ezt is gyakorolni kell, ha leülsz velük játszani és azt veszed észre hogy önállóan játszanak,akkor a világért se szólj bele, minél többször tudnal elmélyedni valami tevékenységbe annál jobban fog menni, és egy idő múlva nem fognak igényelni téged se.
A kávézás meg visszajön majd ha mindkettő ovis lesz! Addig is kitartást!!
Apán kívül nem tudom kinek lepasszolni. Nagyszükők nemigazán vannak jelen az életünkben.
Apával meg úgy voltam eddig, ha itthon van, azt élvezzük ki együtt.
Bölcsibe beirattuk. Elvileg szeptember 1el kezdte is volna. A bölcsit most építették, nem kapták meg az engedélyeket a mai napig. Taláááán novemberben kezdheti.
5!
Ő valasztja ki a ruháit. Ennek ellenére ő hisztizik, mert mégsem azt akarja felvenni. De ez csak 1 példa volt. Képes azon is sírni, hogs elrepült elötte egy katica.
A napi dolgomba be van vonva. A főzésbe/takarítasba segíthet. Néha szokott is.
Alszik nappal. Kb fél órát.
A naggyal amennyit tudok, kettesben vagyok.
válasza: válasza:Olyan mintha én írtam volna csak mi messze lakunk a Velencei tótól.. Akármi is a megoldás, sajnálom hogy neked is át kell élned ezt. Én egy kicsit már előrébb vagyok, mert 4.5 meg 6.5 évesek, így ovisok én még dolgozom, de előtte lenyomtam 4 évet velük otthon.. meg ha betegek akkor persze nálunk is én maradok itthon velük..
Nekem a férjem kinn dolgozik külföldön, szóval havi 2 hétvégét és a hétköznapok nagy részét én vagyok egyedül velük.
Amikor olvastam a vonat elé hajtást akkor úgy éreztem hogy na.. végre egy jó ötlet.. mert sajnos én sem látok sokszor jobb megoldást.. de ki kell tartani..
Sajnos a vinnyogás alap itt is meg mindig.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!