Mit tegyek, ha kész idegroncs vagyok, nincs meg a munkám, mert nem vesznek már vissza, a párkapcsolatom romokban, a gyereknek meg sehogy se vagyok jó?

Változtass. Elemezz, tűzz ki célokat, keresd a régi barátokat, kezdj munkát keresni, harmonizáld az otthoni kapcsolataidat.

Ezt csak te tudhatod, min kell és min tudsz változtatni, de mozdulj meg valamerre.

3: Végre valaki rajtam kívül is megfogalmazza ezt!

Hasonló, sőt, sz@rabb helyzetben vagyok. Semmilyen pszi nem fog nekem olyan munkát biztosítani, ami bejárással együtt(!) legfeljebb(!) 4 órás. Ahogy olyan pasit sem, aki elfogadja a problémás, SNI gyerekemet és engem, aki mellette lepusztultam, leépültem, tönkrementem és ugye még munkanélküli is vagyok. Ezeken a problémákon semmit nem segít a szájtépés. Esetleg a pszichológusnak vagy a pszichiáternek segít elkerülni, hogy ő is munkanélkülivé váljon... Tököm tele már ezzel a pszi-ajánlgatással. Meg azzal, hogy kórosnak próbálják nyilvánítani, ha valaki rosszul érzi magát, amikor rossz neki.

"Igazatok van 3-as 4-es! Véletlenül se próbáljon ki valamit, ami a legtöbb emberen segít. Akkor miért e panaszáradat? Ne csináljon semmit! Hagyja tönkremenni a házasságát, utálja meg a gyereke, utalják ki a munkahelyéről! Ez a megoldás!!!!"

Miért? A pszichológus majd munkát ad neki? Vagy mi? Írd le légy szíves, hogy miben segít?