Úgy érzem csődöt mondtam mint anya, mint feleség?

Igazából egy kevés jó tanácsra lenne szükségem hogy hogyan lehetnék következetesebb a lányommal szemben?

3 éves lesz augusztusban 1 éves kora óta ketten élünk apukája úgy döntött hogy más országban fog pénzt keresni mert itt kevés.

Nem kell nagy összegekre gondolni annyi hogy havonta esetleg megmarad 100 e plusz, ha nem az autójára kell költeni. Én nem voltam ennek soha sem a híve rengetegszer kértem legyen velünk mert sem a gyereknek sem nekem nem jó hogy egy nyavalyás wct fürdést is nehéz megoldanom, mert a kislányom annyira eleven és semmi veszély érzete nincs, igy egy tusolás 2 perc sincs... felmászik mindenhova a pelenkázóra volt hogy az ajtó résen bedugta a lábát. Ha nem figyelek kiszökik, a héten különösen rossz, és ez már a türelmemet végképp kimerítette, kertes házban élünk, ma is kiszökött és kiállt az eresz alá, aztán délután kirohant kertbe a nagy pocsolyába, sárba ugrált. Lehet hogy ezek nem nagy dolgok de higgyétek el marhára nehéz nekem hogy sosem fárad el. 8kor kell este 9 10kor alszik csak el. Alig tudok főzni mert ugrál az asztalon, és hiába szólok rá szépen hogy ne tegye nem használ csak kinevet. Ha az apja itthon van akkor együtt nevetnek a rosszaságain. Takarítani sem egyszerű csak felületesen megy. Ha hétvégente haza jön az apja akkor pedig a heti ruháit mosom, főzök 500 félét hogy legyen neki 1 2 hétre elegendő élelme, aztán pedig mi a hála??? Az hogy össze visszq fekszik minden féle nővel, vagy akár fizetős szolgáltatásokat is igénybe vesz. Sajnos úgy néz ki hogy egyedül maradok, idéző jelben mert eddig is egyedül voltam de ez az ideg számomra még inkább kihat és csak hab a tetején hogy a lányom is teljesen kikészít. Csúfolódik, nyújtja rám a nyelvét, kinevet, akár oda is csaphatok neki mert próbáltam az sem segít. Alkalmatlan vagyok mindenreee.... legszívesebben felakasztanám magam talán az lenne a legjobb. Kérlek segítsetek mert már nem bírom, ha mással nem néhány bátorító szóval mert nem sok hiányzik hogy ne kezdjek el hangosan bőgni