Hogy kezelitek azt amikor állandóan csak a rossz történik?

Sajnos bármennyire is lerágott csont és mondták már előttem többen is, de az nagy igazság, hogy a pozitív attitűd sokat számít. Persze attól nem lesznek jobbak a rossz dolgok, a kudarcok és a csalódások, viszont más fénybe kerülnek. Egyrészt meglátod mellettük a pici jókat is, amikre mondjuk eddig nem figyeltél. Emellett viszont - és ehhez sokszor az idő is fontos -, de én minden negatívumról utólag beláttam, hogy szükséges volt. Persze, akkor nagyon szar volt, nem tudtam mi legyen meg minden, viszont ahhoz hogy jó helyre kerüljek, hogy bizonyos lehetőségek bezáruljanak és újak jöjjenek tényleg kellettek. Életem legjobban fájó csalódásai mára már szinte feledésbe merültek; ahelyett, ahova nem vettek fel elmentem más egyetemre, majd amikor rájöttem, hogy az sem jó megint másikra; a munka és hivatás helyett, amit azt hittem az enyém pár évre rá megtaláltam egy másikat, ami sokkal jobban illik hozzám (de ki tudja, lehet hogy ez is változik majd); bizonyos barátaimat lecseréltem, bizonyos barátaimmal - akikre úgy éreztem mégis, továbbra is szükségem van - megerősítettem a kapcsolataimat; a szüleimmel és a családommal pedig átértékeltem a kapcsolatomat, elfogadtam, hogy nem mindenkivel leszek nagyon közel, megpróbálok egy mérsékeltebb, kiegyensúlyozottabb jóra törekedni.

Egyébként, ahogy látom, te most egy ilyen sokszoros kilátástalanságban vagy benne, amiből nehéz kijönni, mert sehol sem tudsz feltöltődni, minden oldalról a rossz vesz körül. A legjobb az lenne, ha segítséget kérnél egy pszichológustól, akivel átbeszéled a dolgokat és segít kicsit átrendezni a gondolkodásod. Ehhez esetleg nézz utána milyen lehetőségeid vannak a környezetedben - van TB-s alapú és ingyenes lelki segély szolgáltatás is.

Hát igen, ez elég nagy probléma volt nálam is.

Egy igazi pancsernak éreztem magam mindig is emiatt. A rosszat láttam, depressziós is lettem, egész nap az ágyban feküdtem, kellemetlen nyomó érzéssel a mellkasomban, az elmémet eluralta a negativitás. Ez se jó, az se jó...

A kocsim mindig tönkre megy, mindig van valami baja amiért rá kell költeni, a ház beázik, az ebéd sose a kedvencem, nem ízlik, a kutya minden hajnalban ugat és felkelt, stb...

De rájöttem, hogy néha az embernek meg kell állnia, és hálát adnia azért, amije van.

Borzasztó klisésen hangzik, tudom. De nálam ez segített. Mert ha igazán bele gondolsz, sokan akár most is, bármit megadnának azért, hogy a te életedet élhessék, akármennyire is érzed azt rossznak.

Ezzel a példával élve hálás lehetek azért, mert egyáltalán van autóm. Számtalan embernek nincs, és okoz gondot a közlekedés főleg ebben a melegben sajnos. Hálás lehetek azért, mert van egy házam. Sajnos sokaknak ez sem adatik meg. A kutyámért is hálás lehetek, mert szeret engem, és aranyos, vigyáz rám. Eleve, hogy ő van nekem.

Egy főnököm mondta mindig is ezt, viccesen: "Mindenki a maga szintjén szenved".

Tehát ha veszünk egy milliomos fickót, valószínűleg ő sem biztos hogy boldog minden nap. Neki is megvannak a problémái, bajai, ő is érezheti úgy, hogy semmi nem jön össze, hogy rossz kedvű, lehúzzák a negatív események. Az ő negatív eseményei, össze jönni nem akaró dolgai persze nyilván nem ugyan azok, mint nekünk. De neki is vannak bajaik. Sokan mondják, hogy a pénz nem boldogít.

A lényeg, hogy bárki bárhol is tartson az életben, hálásnak kell lennie azért, amije van.