Hogy fojtsam el a nagyképű emberrekel szemben a kisebbségi komplexusom és gyűlöletem?

El kell fogadni, hogy nem vagyunk ugyanolyanok, mindenkinek más az értékrendje. Az önkritika valójában nagyon hasznos dolog, de az a jó, ha egyensúlyban áll az ember önbizalmával. Szerintem neked a saját önbizalmadon kellene dolgoznod. Ha az rendbe jönne, akkor nem igazán érdekelne tovább ez a helyzet.

Ehhez pedig szerintem célzott önfejlesztésre, esetleg pszichológus segítségére van szükség. Szuper, hogy felismerted és szeretnél ezzel foglalkozni, ne félj segítséget kérni ebben!

Sehogy – pont abból van a problémád, hogy legalább egy nagyképű emberrel szembeni sérelmeidet már elfojtottad. Amíg ő(ke)t nem tudod "érvényteleníteni", addig szenvedsz majd, ha valaki rá(juk) emlékeztet.

Az igazi önbizalmon szigorúan véve nem lehet "dolgozni", max. kompenzációkat kiépíteni rá. Ugyanis vagy van egy olyan egészséges, integrált személyiséged az egód mögött, amire számíthatsz, vagy nincs. Utóbbi esetben nincs olyan "ön", amiben bizalmad lehetne. Akkor meg kell találni, hogy hol akadtál el, és fel kell nőni onnan. Amihez persze általában vagy szakember kell és hosszas terápia, vagy komoly pszichológiai műveltség, sok szerencse, több év önismereti munka.

Ja, még valami: a valódi önbizalom bizony a "semmire" van. Az ÖNbizalom nem arról szól, hogy szép vagy, okos, izmos, gazdag, akármi, hanem arról, hogy tudod ki vagy és mit akarsz (kifejlődött az igazi felnőtt identitásod), így azt is természetesnek érzed, hogy jogos helyed van a világban, jogod van levegőt szívni, megvédeni azt, ami a tiéd, vagy akarni azt, ami még nem a tiéd (hogy megszerezni hogyan szabad, az más kérdés).

Egészséges szülőkkel az ember ezeket már gyerekkorban megtanulja, de egyesekbe sajnos beléverik, hogy nem így van. Felnőttkorban is meg lehet ezt tanulni, de ez sajnos nem kognitív szinten történik, nem elég csak megérteni.