Örökké nagyképű, mindenkit kritizál, és nem érzi a szavak súlyát. Hogy lehet ezt gyógyítani?

Egyik ismerősömről van szó. Sajnos néhány év alatt valamiért egy egészen rossz irányba ment a személyisége.

Alapvetően hangulatember volt mindig is, de az utóbbi 1 évben már kifejezetten romlott az állapota. A kórkép:

- nyílt utcán, emberek között képes leordítani a másikat (ritkán szerencsére)

- egyszer tettlegességig is fajult (egyszer szintén emberek között megrángatott egy lányt a hajánál fogva, pedig előtte évekig jóban voltak)

- alkoholista, sokat iszik

- rettenetesen fejlett a kritikai érzéke, konkrétan minden létező másik embert valamiért tud kritizálni.

- ha más valaki valamiért mesélne neki a saját problémájáról, akkor félbeszakítja "nem érdekel, oldd meg" - de ő meg ódákat képes zengeni a saját dolgairól, és ahelyett hogy egyszerűen "nem"-et mondana egy segítség nyújtásra, már tartja is a kiselőadását a társaságban, pl. hogy "azért jöttem hogy jól érezzem magam, nem hogy a másik problémáját megoldjam, meg különben is, egy hét múlva úgyis elállítja az óráját" (eközben persze a célszemély nyilván "kellemesen" érezhette magát, igen"

- mások kisebb-nagyobb dolgai beakadnak neki, soha nem bírná elfelejteni. Pl valaki egyszer vendégségbe normális kólát hozott, nem cukormenteset (emberünk cukorbeteg) erre ott kioktatta, hogy hogy lehetett ilyen figyelmetlen. Na, 2 éve kb. havonta egyszer odaszúrja megjegyzésként, pl "dehát ugye látjuk a vásárlási szokásaidat, hogy nem figyelsz hogy mit ihat a másik, nyilván magadra sem"

- látványosan nem tud olvasni, mintha nem akarná megérteni amit írnak neki, és mindent úgy forgat ki, hogy a másik képtelen a kommunikációra. Ha a legapróbb pontatlanság, figyelmetlenséget tapasztalja, ugyanúgy írja több sorban a kioktatást. (pl mert valaki 10 órát írt, és nem 22.00-őt). Vagy pl ha "- pénteken sör? - Nem tudom még, majd kitalálom - jólvan hülye pi..csáskodj csak" (nyilván a nőktől való sikertelenséggel vont itt párhuzamot). De az se volt rossz, amikor mondtam neki, hogy menjünk X helyre inni, a válasz "f..szomat belétek, életképtelenek, mondtam hogy X helyre nem megyek" (itt a többesszám egy 3. ismerősünk miatt van, külön szálon neki megmondta, hogy nem szereti azt az X helyet. De közben énis le lettem életképtelenezve, bravó)

- másfél éve munkanélküli, azóta nemis nagyon keres, max immel-ámmal. De nyilván a szülei eltartják, őket is kritizálja

és sajnos már a legközelebbi barátait is elherdálta, csak valahogy nem akarja észrevenni.

Szal összefoglalóan, önmagát tökéletesnek tartja, másokat bőven tud kritizálni (tipikus mentalitás, hogy a saját életén nem változtat (lásd munkanélküliség), de a másiknak nagyon jól tud magyarázni, hogy hagyd ott a hülye csajodat / keress másik munkát / tanulj nyelveket), érzéketlen, nem is fogja fel hogy szavaival sértegeti a másikat, és mintha direkt társaságban X előtt kritizálja Y-t.

Ebből mi lesz a végkifejlett? Mi lehet a kiút ebből? Bocsi, ha hosszú lett.