Milyen személyiségzavarom lehet?

Ez minden, csak nem személyiségzavar. Másrészt huszonöt évesen elmehetsz egy szakemberhez, aki néhány konzultáció után diagnózist állíthat fel rólad.

A skizofrénia gyermekkorban észlelhető, hiszen környezeti hatások (súlyos érzelmi bántódás, fizikai bántalmazás) és az esetleges genetikai szerep is játszik. A tünetei pedig nagyon feltűnőek, hiszen érzékcsalódásokkal, szociális visszahúzódással, gondolatzavarokkal, súlyos pszichózissal, eltompult érzelmekkel jár. Az ADHD egy idegrendszeri fejlődési zavar, amely szintén gyermekkorban indul ki, bár ezt hatékonyan lehet kezelni viszont befolyásolja az embert. A tünetei hat hónapon keresztül fennállnak (koordinációs nehézségek, hiperaktivitás, figyelemzavar, szétszórtság, impulzív viselkedés, depresszió). Az autizmus pedig idegi-fejlődési rendellenesség, aminek ugyan vannak formái, de ez is mindvégig veled van, és észrevehető.

Javaslom a szakembert.

Az alkohol, meg kis mennyisegben is, öli az agysejteket.

Menj el feltetlenül egy jo psychiaterhez, az tud segiteni, legalabbis a diagnozisban.

Hú! A mindenit! Nagyon értelmesen és tudatosan írtál a gondjaidról!

Ráadásul kitetted magad az itteni negatív hozzászólásoknak.

Én - csak a miheztartás végett - Asperger szindróma és ADHD diagnózissal "rendelkezem".

Nagyon sokat szenvedtem, mire meglettek ezek a diagnózisok, és volt, amikor úgy éreztem, hogy nyerő állapotban vagyok. Hát nem voltam.

Nem az a lényeg, hogy egyesek beszólnak, mint a 2/3, meg a 3/3 hanem ezek tényleg hülyék és tudatlanok. De én magam mit kezdek az autizmus és az ADHD diagnózissal, felnőttként. Elvileg "felnőttként".

Az 1/3 válaszoló nagyon jól leírta, én magam is utánanéztem még 2005-ben, de hiába.

Hiába tudtam, hogy nem vagyok skizofrén, és hogy a pszichiátriában gyakran félredeiagnosztizálják skizofrénnek az autistákat. Ez a szakembereknél köztudott.

Megharcoltam a magamét, és minek...

Ami neked van, az már személyiségzavar. Nem arról van szó, hogy ezt szégyellni kéne, de ennyi idő után, én nem szakemberként, úgy látom, hogy ez már személyiségzavar.

De nem vagy skizofrén, mert annak nincs ilyen önreflekciója, ami neked.

Had idézzek tőled, hogy jobban lássam hogy mi a problémád. (nem akarok szakembert játszani, csak tudok egy-két dolgot, és nem akarok sablonos választ adni, hogy "fordulj szakemberhez")

- Autizmus: Főleg az autizmusra tippelek, viszont elég kemény ebbe belegondolni.

A kisebb (fiatalabb) unokaöcsém autista. Matekzseni, szociális nehézségekkel. (nem úgy, mint a Dustin Hoffman filmben, de kicsit hasonlóan)

Szóval valóban kemény dolog belegondolni, hogy autista vagy-e, de viszonylag könnyen utánajárhatsz a dolognak, az interneten (az internetre feltöltött könyvek révén.)

Úgyhogy ez pipa.

Egyébként, amiket írtál, nagyon ismerősek, túlságosan is, ezért is válaszoltam. Nekem Asperger és ADHD diagnózisom van, és nagyon megszenvedtem, amíg a sok előítélet és tudatlanság után eljutottam ide.

Nem mintha ezzel meg lenne oldva a dolog.

"Ez minden, csak nem személyiségzavar."

De, ez szerintem az.

Nekem korábbi traumák miatt alakult ki, idővel ez torzulást okoz. Az, hogy önmagad megölésén (öngyilkosság) gondolkozol, az sok mindent elmond.

Figyelmesen elolvastam, amit írtál. És egyértelmű, hogy van valami.

Autizmus, Asperger, ADHD - és szövődmények.

Én nem vagyok szakember és nem is képzelem magam annak.

Azért válaszoltam, mert amit és ahogyan leírtál, az bennem is volt.

Én is azt hittem, hogy csak én vagyok ilyen.

Ez - ettől még - nem segít, tudom.

És nem vagy skizofrén. Ez klasszikus félrediagnosztizálás. Nézz utána.

Az első válaszoló nem írt hülyeséget, de ugyanakkor semmit sem mondott. Mondott is valamit, meg nem is...

Általánosságokat fogalmazott meg. Igen, igaza van, de mégsem. Ez így buta és elégtelen megfogalmazása a dolognak.

Szóval nem vagy skizofrén, mert a kérdés feltevésed is bizonyítja hogy van önreflexiód, keresed a megoldást. És valóban fordulj szakemberhez.

Ez a nehéz része. Hol találsz szakembert.

Nem zárható ki az autizmus, se, mániás depresszió se, de a borderline személyiségzavar se. Lehet, hogy van figyelemzavar , ADHD is. Én nem vagyok szakember, de a fentiek bármelyike előfordulhat.

Ha kíváncsi vagy rá, menj szakemberhez. Készülj fel, hogy akár több hónap, több év is eltelhet a diagnózisig és sok pénzbe is kerül. Másrészt, ha az életedben ezek a panaszok nem okoznak komoly gondot, nincsenek munkahelyi gondjaid, társad is van, akkor lehet, hogy egy stigma többet árt, mint használ. Inkább örülj, hogy a problémák ellenére jól funkcionálsz az életben. Akkor lenne negy baj, ha társtalan lennél és munkát se tudnál találni a gondjaid miatt. Sokan vannak hozzád hasonló helyzetben.

4/6 Nagyon ugy erzed magad, mint aki nagyon bölcs, es perfekt a diagnozis felallitasaban. Tenyleg hülye vagy es tudatlan. (Nem a 2. es 3. valaszolo, ahogy irtad, hanem TE!!

Csak hogy felvilagositsalak, mert ez meg hianyzik a tudasodbol: Az alkohol öli az agysejteket. Lehet, hogy nalad is ez a problema??

Kedves 7. válaszoló! Én voltam a 4.

Teljes mértékben aláírom, amit megláttál, hogy nagyon bölcsnek hiszem/hittem magam. És valójában nagyon hülye vagyok. Nem álszerénységből, hanem az évtizedek alatt annyiszor leesett már a tantusz, hogy hű de hülye voltam (és vagyok).

De ez nem jelenti azt, hogy némelyik - legalább némelyik - meglátásom ne lenne igaz.

Ami az alkohol és az agysejtpusztítást illeti, ez valójában nem ennyire egyértelmű. Itt most TE hiszed magad túl okosnak.

A téma nem ilyen egyszerű, erről kutatási eredmények is vannak.

Az alkohol nem konkrétan agysejteket öl, hanem az idegpályák módosulnak. És ott vannak a háttérben a traumák, amik sokkal korábbról származnak.

És sokkal inkább az a baj az alkoholt használókkal, hogy egyre lejjebb süllyednek társadalmilag. Mert az alkohol valóban nagyon káros. De nem konkrétan agysejteket öl.

Évtizedeken át az volt az orvosok/szakemberek között az elfogadott dogma, hogy az alkohol öli az agysejteket, és kiemelten fontos: az orvosok úgy tartották, hogy az agy nem képes regenerálódni. Más szervek igen, de az agy nem. Tehát van adott számú agysejted, és amit elveszítesz, az végképp elveszett. Ma, a 21. században már tudjuk, (szakemberek rájöttek) hogy nem így van.

Látom, hogy kihúztam nálad a gyufát, és ingerülten be akartál szólni.

Nem, az alkohol rendkívül káros, de nem olyan egyszerű a képlet, hogy öli az agysejteket. Higgy amit akarsz, mindenki másnak ott van az Internet, hogy szakemberek kutatási eredményeit olvassák.

Vagy éppen személyesen keressenek fel szakembert, csak nagyon nehéz megfelelőt találni.

De abban valóban igazad van, hogy én sokkal okosabbnak hiszem magam, mint amilyen vagyok. De te is okosabb maradtál volna, ha csendben maradsz inkább.

Ami a saját diagnosztizálásom illeti: Asperger és ADHD - mindkettőt én állapítottam meg, miközben már több mint tíz éve jártam pszichiáterekhez. És nem úgy történt, hogy én "kitaláltam" ezeket a "címkéket", hanem később hiteles szakemberek (Autizmus Alapítvány, Semmelweiss Egyetem Felnőtt ADHD szakambulancia) állapították meg. Tehát nem bemondásra, hanem komoly vizsgálatok alapján.

Elismétlem mégegyszer: tényleg beletrafáltál, hogy hajlamos vagyok nagyon bölcsnek képzelni magam. Igyekszem elkerülni és mindig tanulni a hibáimból.

Úgyhogy bocs, hogy kihúztam nálad a gyufát, részben igazad van, de hogy az alkohol öli az agysejteket, abban tévedsz.

Az utolsó mondatodra, hogy lehet, hogy nálam is ez a probléma: Nem, én már gyerekként is ilyen sérült, naiv, traumatizált és hülye voltam. Ezt jól leírtad, de nem hiszem, hogy ezzel segítettél volna a kérdést feltevőnek.

Röviden: Pont abba a hibába estél, amit nekem felróttál. Hogy okosabbnak hiszed magad, mint amilyen vagy. :)

A 4. és 8. válaszoló vagyok. Csak tisztázni szeretnék valamit:

Amit az 5. válaszoló írt, azzal teljes mértékben egyetértek (jelöltem is, hogy igaza van.)

Tudom, hogy ilyen fórumokon (gyakorikerdesek.hu) mennyire félre tudnak menni a dolgok. Csak tisztázni akartam, mert magán az oldalon ez nem látszik, nem egyértelmű, hogy a hozzászólóknak mi a véleménye. Sok a félreértés.

Ami sajnálatos.

Az 5. válaszoló nagyon jól írta, de ahogy ő is írta, ezt mi nem tudhatjuk, fordulj szakemberhez. De nem mindegy, hogy kihez.

Én szívem szerint Dr. Daubner Bélát mondanám, de apám is próbálta elérni, hogy fogadjon, de azt mondta, hogy már nem foglalkozik személyesen emberekkel.

Amit a kérdésfeltevő írt, abból több dolog leesett nekem, csak nem volt időm reagálni rá. Ezt sajnálom. De nem vagyok mindentudó, hanem a legtöbb esetben hirtelen felindulásból reagáltam. De ettől még tudom, hogy a kérdező miről beszél. Értem!

Sajnálom, hogy ilyen indulatosan tudtam csak reagálni, ahogy az az idióta beszólt.

Amúgy szeretnék segíteni, de egyelőre még magamnak sem tudtam.

A 4., 8. és 9. válaszoló vagyok.

Tudom, hogy gáz, meg a gyakorikerdesek.hu szabályzatával ellentmond, hogy egymás után többször írjunk. Mert az a lényeg - ez nem fórum, meg nem f*szbúk közösségi média, hogy hozzászóljunk - hogy megmondjuk az "okosat" like-vadászként.

Hanem vagy tudod a választ, vagy nem. Ha nem, akkor ne írjál. Ez nem csevegőoldal.

Úgyhogy ezért nem szokás többször írni. De nekem időbe telt, amíg a Kérdező - többször elolvastam - amíg rájöttem a súlyára. Volt ami egyből leesett, volt ami csak később. Mint például a májcirózisra vágyás. És olyan dolgot írt le, hogy már a májcírózisnak is "örült" volna.

Ez már öngyilkosságra való hajlamot jelent. Hogy ennyire el van keseredve.

Én magam is követtem el öngyilkossági kísérletet - de nem voltam elég bátor hozzá.

És volt, hogy azért imádkoztam - konkrétan Istenhez - imádkoztam, hogy könyörgöm, legyen májcirózisom, mert az rövid lefolyású, abba akármilyen szenvedés, abba viszonylag gyorsan bele lehet halni. Vagy hasnyálmirigy rákom vagy korábban fel nem ismert szívbetegségem legyen.

Tudom, hogy ezek durva dolgok, és "vigyázz hogy mit kívánsz" mert beteljesül, és akkor már késő bánat. De én ezzel együtt is vállaltam.

De most már nincs öngyilkossági késztetésem. De nem vallási okból és nem bűntudatból.

Bocsánatot kérek azoktól, akiket hirtelen felindulásból lehülyéztem!

Nem úgy értettem, csak felb*sz agyilag, amikor Asperger, Autizmus, ADHD témában beszólnak emberek tudatlanul.

Nem volt mindegyik korábbi hozzászólás ostoba, csak érzékenyen reagáltam - ami jellemző a sérült, traumatizált túl érzékeny - és időnként kiderül, hogy Aspergeresek és/vagy ADHD-sok.

Azt hiszik az autistákról és Aspergeresekről, hogy érzéketlenek, pedig pont ellenkezőleg. Ami nem jelenti azt, hogy okvetlenül igazunk van.

Ahogy a 4. válaszoló jól beszólt, jól megmondta.

Én - olvasva egy 25 éves ember kérdését, és amiket leírt és megfogalmazott - együttérzek és segíteni szeretnék. Csak valószínűleg nem tudok. És rohadtul felb*szott agyilag, amiket az első hozzászólok írtak. Mert fingjuk nincs róla.

Lehet, hogy utólag ezt is megbánom, amit írtam - sokszor voltam így.

De tényleg megdöbbent, hogy még mindig itt tartunk a 21. században, hogy a pszichiáterek ennyire tudatlanok, és nekünk kell kérdéseket feltenni és magunk utánanézni az Interneten, ahol sok az ostoba válasz.

Mert a Kérdés megírójának valóban az a természetes válasz, hogy forduljon szakemberhez. Csak éppen ritka fehér holló a valódi szakember.

Úgyhogy azt tudom válaszként adni a Kérdezőnek, hogy jelentkezzen az Autizmus Alapítványhoz. Nem kell beutaló. Mert volt olyan pszichiáter, aki ezen gúnyólodott, "jó, akkor ír beutalót" és vigyorgott. 2015-ben még azt sem tudta, hogy az Autizmus Alapítványhoz bárki jelentkezhet, nem kell pszichiáter vagy háziorvos vagy akármilyen beutaló. Simán jelentkezel és kész.

Aztán meg leszarom, hogy leszavaznak - valójában nem szarom le, hanem rosszul érint, de ez van. Ez egy ilyen oldal.

És becsülöm a Kérdezőt, hogy fel merte vállalni és ilyen őszintén és nyíltan leírta a problémáját. Én nem mertem volna.

De mivégre volt, kapott értelmes, gyakorlatban használható választ?!

Én sem tudtam.

Azt azért tudom, hogy nem skizofrén, és menjen az Autizmus Alapítványhoz.

Mert szerintem a kérdező nem autista, hanem aspergeres. De ezt ott is meg tudják állapítani.

És vannak az ostoba fa*szbúkosok, akiknek már túl hosszú, amit írtam, de olvasatlanul leszavazzák - hát tegyék. Erre mondják, hogy TLDR (Too Long, Did not Read). Lelkük rajta.

Nem lájkokra vadásztam, hanem segíteni akartam azzal, amit írtam. Tudom, hogy kevés.

De egy jó kezdet. Mert amit a Kérdező írt, az hiteles volt.