Van itt olyan akit skizotip személyiségzavarral diagnosztizáltak?

Szia!

Igen... és ez egy hétpecsétes titok, a jelenlegi pszichoterapeutám is csak most kezd fokozatosan rájönni, ami csak arra utal, hogy láthatóan érti a dolgát. Olyan 7 éve kaptam meg ezt a diagnózist. Akut pszichotikus állapotban kerültem az egyik pszichiáterhez, meg kellett várni a 6 hónapos időablakot, hogy kizárja a skizofréniát. Felmerült még a skizoid, paranoid és a borderline személyiségzavar is, nagyon nehéz a diffdiagnózis. Hivatalosan nem kaptam róla papírt, mert az akkori pszichiáterem nem volt seggfej, és nem akarta, hogy egy ilyen diagnózis rányomja a bélyegét az előttem álló fiatal éveimre, ugyanakkor nagyon határozott volt abban, hogy folytatnom kell a kezelést, különben skizofréniává fajulhat az állapotom.

Mielőtt részletezném a tüneteket, annyit ki szeretnék hangsúlyozni, hogy van kiút, van gyógymód, hosszú évek pszichoterápiás munkáját tudhatom magam mögött, és ma már nem teljesítem a skizotíp szemzavar egyik kritériumát sem!

Tünetek: 17 évesen kezdődött, ún. "negatív tünetekkel", amikor elkezdtem befelé fordulni, az osztálytársaimmal fokozatosan megszakítottam a kapcsolatot, de egyre jobban kezdett rajtam eluralkodni egyfajta bizarr viselkedés, vagy kisugárzás, amit a közösség nyilván észlelt, de letudták csak annyival, hogy fura vagyok. Elkezdtem sötét ruhákban öltözködni, az addigi személyiségem kezdett elérhetetlenné válni számomra. Felerősödött a mágikus gondolkodásom, megbomlott a nyelvvel való kapcsolatom, és furcsa metaforikus nyelvezetet kezdtem el használni. Nem kaptam semmilyen intervenciót, semmilyen segítséget, a szüleim nem vették észre, betudták tipikus serdülőkori viselkedésnek, lázadásnak.

Elég volt egy minimális traumatizáló inger és a kapcsolatom a valósággal meg-meg bomlott, de mivel nem skizofréniáról beszélünk, ezért ezek a félig-pszichotikus állapotok átmenetiek voltak. Ezek úgy néztek ki, hogy az érzelmeimhez nem tudtam hozzáférni, és a gondolataim sem működtek a szokásos módon, paranoid lettem. Ezek viszont mindig bizarr jelleget öltöttek, pl. a szomszédunk a kertbe temette a kutyáját, én pedig akárhány kutyaugatást hallottam, mindig attól féltem, hogy az a kutyának a szelleme. Így visszagondolva nagyon hihetetlenül és viccesen hangzik, de egy akut pszichotikus állapotban ez nagyon félelmetes tudott lenni. Mivel nem bomlott meg TELJESEN a valósággal való kapcsolatom, ezért tudtam, hogy nem teljesen reális a félelmem, mégis féltem, és mégis ilyen téveszméket gyártott az agyam. A szüleim is elkezdték észlelni, hogy valami nem oké, teljesen elvonulok a belső világomba, nem beszélgetek velük, nem viselkedem úgy, mint régen, ezért elküldtek pszichológushoz. Ő pár alkalom után egyből kórházba küldött volna, de volt annyira empatikus, hogy továbbküldött egy pszichiáterhez, aztán majd ha ő úgy ítéli meg, akkor beutal kórházba.

Ő kifejezetten pszichotikus betegekkel foglalkozott, pszichotikus zavaroknak volt elvileg a szakértője, ezért rögtön felmérte a helyzetet, antipszichotikumot javasolt, és ő mondta, hogy várjunk egy félévet.

Nemcsak nem lett skizofréniám, de a kezelés által a tüneteim is elkezdtek szépen javulni. Nem volt azóta sem pszichotikus epizódom, csak néha-néha pár bizarr gondolat, de azokat eleinte közösen korrigáltuk, majd megtanultam egyedül is. 3-4 év után egyik kritériumnak sem feleltem már meg. Érdekes módon a skizoid személyiségzavar merült fel benne, mint potenciális komorbid zavar, de utána már nem folytattuk a kezelést, szóval arról nem tudok nyilatkozni. Én nyilván egy csomó mindenre is gondoltam, de nem vagyok szakember.

Elkezdtem egy új terápiát, nem amiatt, hogy ezeket a régi sebeket feltépjük, vagy hogy a skizotíp zavart kezeljük, hiszen azt már nem kell, hanem más okok miatt. Viszont kikövetkeztette a jelenlegi terapeutám (szintén pszichiáter), hogy közöm lehetett a pszichózishoz. Nem akartam még elmondani neki, ezzel viszont annyira megnyert, hogy úgy döntöttem, fokozatosan megosztom vele. Sőt, azért is futottam bele ebbe a kérdésbe, mert elkezdtem kicsit kutakodni a témában, amúgy ritkán járok fel erre az oldalra, szóval kérdező, most mázlid volt!