Akinek van közeli demens hozzátartozója, hogyan élitek meg a mindennapokat vele?

Volt. A tiszta gondolkodás megy a legnehezebben a számukra.

Nálunk, időről időre egyre agresszívabbá vált. Voltak tiszta pillanatok, de több volt a nem tiszta állapot.

Veszélyes, lehet egy idő után sajnos.

Nagyon, nehéz az ilyen betegekkel bánni.

És ilyen állapotban látni, azt a személyt akit szeretsz.

Szerintem 99%-ban esélytelen az, hogy valaki megtudja oldani a 24 órás felügyeletet munka meg családi élet mellett. Ismerősök közül is mindenki otthonba adta be a mamát.

Egyébként nálunk inkább szimplán az jellemző, hogy elfelejti hol van, 10 percen belül is elmondja 20-szor ugyan azt. Sose volt agresszív vagy ilyesmi. Családtagokra emlékszik. Nekünk is otthonban van. Próbáljuk minél többször általában 3-4 hetente látogatni.

Nálam az egyik szülő volt. Az volt az egyik első jel, mikor elment bevásárolni és nem talált haza, ismeretlenek találtak rá és hozták haza szerencsére. Vagy elkísértem bankba ügyet intézni és az alapvető adatait nem tudta megadni. Ahogy súlyosbodott, egyre kevésbé ismert fel minket. Sokszor nem tudta, hogy hol hol van. A nap bármely szakában mászkált jobbra balra céltalanul, éjszaka is. Megjelent az inkontinencia, onnantól kezdve már nagyon nehéz volt, mert sokáig nem fogadta el, hogy pelenkát kell hordania, és 24 órás takarítás mellett se lehetett megoldani hogy ne legyenek vizelet- és széklet nyomok itt-ott a lakásban. Aztán egyszercsak nem tudott többet járni, az agya már nem tudta a mozgását koordinálni, onnantól fekvőbeteg lett. Onnantól kezdve már leépült teljesen. Nem volt agresszív, de nagyon nehéz volt így is.

Ha nagymamád még önellátó, az még okés, de a helyetekben elkezdeném keresni neki az otthont, nagyon hosszú a várólista.