Másnak is nyűg (volt), amikor olyan felmenők, rokonok sírját kell(ett) meglátogatni a családdal, akiket mi magunk már nem ismertünk életünkben?

Nem volt nyug. Egyreszt, mert nalunk nem volt nagyon kotelezo program a temetozes, amikor mar nagyobb gyerek voltam, maradhattam otthon is.

Masreszt meg azt gondolom, hogy azt a kb 2-3-5 percet evente egyszer, amit egy sirnal eltoltunk, ki lehet birni szerintem nyavalygas nelkul kerdezo :)

Igen az volt. Nálunk egész napos temetőjárás volt, kötelező program gyerekként és felnőttként is elvárták, ha szabadnapom volt.

Ilyenkor 3 megyét körbejártunk, és ha már ott voltunk a családi síroknál, olyan emberek sírjait is fel kellett kutatni, mint a nagyanyám általános iskolai tanárát vagy a gyerekkori szomszédja unokatestvérét… akikhez aztán tényleg semmi közöm.

Reggel korán indultunk, 2 autó csomagtartója tele virággal, és még a hátul ülők kezébe is jutott cucc.

Enni és pisilni nem álltunk meg, mert nem végeztünk volna estig.

Felnőttként inkább beírtam magam dolgozni aznapra.

Évek óta nem voltam,temetésen sem.

Baromi nyomasztó.

Ráadásul felesleges pénzkidobás.

A rokonok,ha összegyűlnek pletykálnak,gyerekként se szerettem.

Nem volt számomra sosem nyűg, se gyerekként se most felnőttként. Van egy hangulata az egésznek, ahogy ebben a ködös, nyirkos időben sétálunk a sírok között. Halkan beszélgetünk, a kezünkben virág és mécses. Szívesen hallgatom ilyenkor a régen éltek történeteit.

A mamám viszont más tészta, neki ez egy szent ünnep, és mint ilyen sajnos túlzásokba esik. Naponta kétszer megy a temetőbe, virág csokrokkal, virág összeállításokkal tálakban

illetve koszorúkkal mécsesekkel. Általában ilyenkor 200 a vérnyomása, hogy mindenhova odaérjen és minden síron legyen egy tonna virág.