Mindenkivel előfordul rossz agresszív kényszergondolat?

Jobban belegondolva az eredeti kérdésedbe, kérdező szerintem a jó válasz az, hogy nem valószínű, hogy magától el tud múlni, én pszichológus- és pszichoterápiás párti vagyok, hogy úgy van esélyed, hiszen te írtad a kényszer szót, az azt jelenti, hogy rosszat akar az agyad tán neked, ami ön- és közveszélyességre utal sajnos, és keress fel egy pszichológust!

Azt is elmesélném még itt neked, kérdező, és bárkinek, aki olvassa, hogy ha egy friss kismama, akinek mondjuk három hónapos az újszülött kisbabája, aki - ahogy a kisbabák szokták... - persze nagyon szép és cuki a kisbabája, ám éjjel-nappal csak sírnak, pelenkát tele pakolnak és kevesebbet alszanak, mint amire a szülésben kimerült anyának szüksége lenne minden más mellett, akár van segítsége az anyának, akár nincs, testileg és lelkileg is kimerítő a kismama életmód, és amikor három hónap alváshiány után éjszaka felsír a baba, az anya ösztönösen ébred, hogy táplálja, ha ilyen esetben egy anyának az jut eszébe, hogy inkább megfojtaná a gyerekét, aki nem hagyja aludni, az teljesen normális és átlagos. Ha viszont meg is teszi, az már nem.

Ezt azért meséltem el most, mert a gondolatok magában nem veszélyesek, ám nincs veszélyes tett gondolat nélkül, ezért is nagyon fontos a mentális egészségre vigyázni és visszaállítani, ha sérül, márpedig egy negatív érzéseket és gondolatokat a kényszerességig okozó agy pszichológust igényel.

Ezen kívül amit magánba írtál nekem:

Nem zavarsz sosem, mivel akkor nézek ide, amikor erre az oldalra rászánom az időt, tehát az én felelősségem, hogy mikor olvasom az üzeneted, de az is, hogy mikor válaszolok rá.

Abban igazad van, hogy nem jó, de nem csak neked, nekem sem és senkinek nem is csak ennek az oldalnak a böngészése, de egyáltalán bármilyen képernyő előtt töltött idő káros minden másra, káros a testedre, mert nem mozogsz (remélem, mert amúgy még károsabb lenne...), káros, mert addig sem rendet raksz, takarítasz, allkotsz és csinálsz meg egy rakás olyan dolgot, amihez semmi kedved épp, mert kényelmesebb és egyszerűbb itt lenni, és káros a mentális egészségre is, hiszen ép testben ép lélek, és nem mozogsz, ugye, ráadásul olyan dologgal foglalkozol, amely téged csak kis mértékben segít, nagyobb mértékben figyelemelterelés a fontosabb dolgokról. Tehát a túl sok képernyő előtt töltött idő tényleg káros, és nem muszáj, csak úgy érzed, hogy muszáj, de a kettő nem ugyanaz!

Onnantól kezdve, hogy rájöttél, hogy kényszeresen érzed, hogy muszáj itt olvasgatnod, kapd el ezt a kényszert és mondd meg neki, hogy ki az úr a te fejedben, és ha nem segít, hanem sőt még hátráltat is, akkor búcsúzz el tőle, és engedd el: nem segítesz, menj innen, én erősebb vagyok nálad, mint te, kényszergondolat!

Remélem, segíthettem!

A kérdező nem ön- és közveszélyes.

Mindenkinek vannak ilyen gondolatai. Az embernek naponta 70000 gondolata van, ebbe be-be csúszik néha egy-két baromság, hogy mi lenne ha az kormányt elrántanám a szakadék szélén, milyen könnyű lenne ezzel a késsel elvagni a saját torkomat, milyen lenne megerőszakolni azt a nőt az utcán... Ez teljenesen normális és az emberek többsége számára olyan jelentéktelen, hogy el is felejtik őket. Ha szorongást okoznak és emiatt nem tudsz szabadulni tőlük, az már kényszerbetegség. A gondolatokat a kényszerbetegségből származó fekete-fehér gondolkodás okozza. Nem tudsz egy határt húzni, hogy mikor még csak ártatlan gondolatok és mikortól kéne aggódnod miattuk. Olyanokra gondolsz, "hogyha ilyen gondolataim vannak, akkor mi az ami megállításon abban, hogy véghez is vigyem őket?" Vagy "hol van a határ ártalmatlan gondolatok és szadista fantáziálás között?"

Valójában a kényszerbetegség nem is a gondolatokat okozza, hanem a szorongást, ami miatt kénytelen vagy folyamatosan jelentőségét adni a gondolatoknak, ami miatt egyre több lesz belőlük.

Nem igaz, amit az utolsó mondott, hogy ki kéne űzni ezeket a gondolatokat a fejéből. Nem lehetséges és csak annál jobban fogsz félni, hogy mért nem tudsz győzni ellenük. Helyette nem szabad nekik jelentőségét tulajdonítani, hagyni kell, hogy meg történjenek meg el kell engedni a fekete-fehér gondolkodást.

"Tehat akkor az ilyen kenyszergondolat nem valosul meg igaz?"

Nem ezt írtam, hanem azt, hogy ameddig csak gondolat, addig nem gond. Amikor azonban már rossz tettekre sarkallana, az már nagyon is probléma, pláne akkor, ha úgy gondolod, hogy nem tudod visszafogni magad és uralkodni magadon.

"Es a masik dolog, hogy amikor egybol hirtelen beugrik valami rossz kenyszergondolat vagy ilyesmi kezdek szorongani belulrol, gyomorgorcsom van es ilyen lelkiismeret furdalasom."

Ez jó, mert ez szerencsére csak azt jelenti, hogy nem vagy rossz ember. Hála Istennek!!! Nem vagy pszichopata! Szorongani viszont amúgy akkor sem kéne, mégis természetes reakció. Kezdj el légzésfigyelő meditálást tanulni, pl. Mindfulness meditációt, jógázni, hogy minden nap meditálj, hogy lelassulj és megtanulj mély lélegzeteket venni akkor is, ha épp szoronganál, ugyanis a szorongó ember alig vesz levegőt, éppen csak annyit, amennyi feltétlenül szükséges az életben maradáshoz, ám ha nagy levegőt vennél minden egyes pillanatban, amikor elkezdesz szorongani, akkor a friss levegő beszívásával kifújhatnád az összes negatív érzést és gondolatot, tíz nagy légzéssel elmúlna minden szorongásod, mint egy nagy szél szeméttakarításán, a sok friss levegő beszívásával pedig oxigént juttatsz az agyadba is, de az egész testedbe, amellyel megőrzöd a testi és lelki egészséged!

"Lehet hogy nagyon fel “nagyitottam” ezeket a gondolatokat es azert jonnek ujra meg ujra?"

Lehet, de akkor is a fő kérdés, hogy miért születtek benned és miért érzed kenyszergondolatoknak őket! Ezek a fontos kérdések!

"Hogy nem mint mas akinek beugrik egy agressziv, rossz gondolat de nem foglalkozik vele csak igy el gondolta es mar massal foglalkozik, velem ellentetben? Lehet ez volt a problema ?"

Mindenkinek vannak negatív gondolatai és érzései, ilyen az emberi lény. Az viszont már egyénileg változó, hogy kinek mennyi és mit kezd velük. Meglovagolja azokat és azon rágódik, hogy aztán szoronghasson is rajta, vagy tudomásul veszi, hogy ó, egy rossz érzés vagy gondolat, és elsluttyantja, mint egy hirdetést a képernyőn, vagy egy már említett nagy levegővétellel kifújja, és így már el is múlt, a múlté, felejtős. Az érzelmi intelligencia egyik mércéje az, hogy milyen gyorsan ismeri föl vki a negatív érzését (pl. harag, szomorúság, féltékenység, stb.) és gondolatát, és milyen gyorsan tudja azt intelligens emberi módon lereagálni, azaz elengedni vagy normálisan kommunikálni, mint pl. akkor is nyugodtnak maradni, amikor vki nagyon felbosszant, mégis megmondani neki nyugodtan, hogy ez most nagyon dühít, ahelyett, hogy lekevernénk az illetőnek egy pofont pl., ugye.

Szerintem nem túl nagy a különbség az elengedés és a problémákon átnézés között, hogy ne okozzanak további problémát.

Amúgy mindegy is, hogy milyen módszerrel mentesülsz, kérdező a nyomás alól, a lényeg, hogy ne szorongj és nyugodt életet élj. Jól írta az előző válaszoló is, hogy tényleg mindenkinek vannak rossz gondolatai és érzései, az viszont változó, hogy hogy viszonyulunk hozzá, és ezt te is megvaltoztathatod magadon, kérdező, hogy nyugodtabb életed legyen.