A legjobb barátom a crushommal??

Persze, hogy minden okkal van: te nem akartad eléggé, hogy tegyél is érte, hogy veled alakuljon ki valami, így ki tudott alakulni a másikkal.

Sok sikert a továbblépéshez és a jövőben csináld ügyesebben, ha akarsz valakitől valamit. Nem jó rejtegetni, mert csak kínzod vele magadat!

Szomorú történet.

Próbálj meg tovább lendűlni.

Ezt így csinálhatod.

0;Nevesd ki ezt a történést

1;Hallgas relax zenéket(Full 24órában még alvás közben is!) és hallgas velük egy időben vidám zenéket(Amíg elnem álmosodsz!)

2;Ne nézz olyan tartalmakat ,amik lehúznának ,mint híradó ,szomorú,megbotránykoztató cikkek esetlegesen az interneten és egyébb formákban megoldásokon ,mint újság stb.

3,Nézz motivációs videókat az interneten.

4;Nézz vidám filmeket ,ha szereted a filmeket.

Nekem ez a módszer segített átlendűlni a rossz korszakomon.Próbáld ki te is.

Minden előttem szóló jó választ adott, én csak azt tenném még hozzá, hogy ha választanod kell csaj és barát között, akkor az a barátod legyen, még akkor is, ha fáj. Tudja a barátod, hogy beleestél abba a lányba?

Igaz, amit már írtak előttem, hogy fogd föl ezt a leckét tanulópénzként, hogy bátrabb legyél máskor.

Nem tudhatod, hogy mit válaszolt volna neked a lány még mielőtt kikezdett a barátoddal, és ezen kár is rágódni. Lépj tovább és keress más csajt, a barátodnak pedig kívánj őszinte, baráti sok boldogságot a lánnyal.

Így jártál, tényleg szomorú, de legyen ez az eset lecke arra, hogy aki csak sóvárog és álmodozik randira hívás helyett, az így jár és ha így is folytatod, akkor elmegy az élet melletted, mert a cselekvők lecsapják a kezedről az összes kiszemeltedet.

Én egyszer annyira a ló túlsó oldalára estem, hogy szinte magam sem értem és nem is értettem magam akkor sem: bemenetem egy speciális boltba venni vmit (ráadásul nő vagyok, ezért is érdekes szerintem ez a történet), és amikor megláttam az eladót, akkor egy pillanat alatt azt láttam, hogy úristen, de gyönyörű ember, ágyba vele most azonnal, gyerek, család és örökkön örökké vele, aztán amikor ő is meglátott engem és elmosolyodott (eladóként...), én majdnem elájultam, olyan szinten odáig voltam érte első látásra, második mosolyra meg csak olaj volt a tűzre, ordítani tudtam volna, hogy mennyire kell nekem ez az ember, aki szívélyesen megkérdezte, hogy miben segíthet, én meg minden erőmmel azon voltam, hogy fékezzem a kirobbamni akaró természetes állati ösztöneimet kultúrlényként, úgyhogy mondtam neki, hogy mit keresek a boltjában, de kibuggyant belőlem az is utána, hogy és egy ital veled. Hát egyrészt én is meglepődtem magamon, hogy upsz, ez nem jellemző rám, de hát még ő hogy meglepődött, láttam rajta, de persze nevetett is jól zavarba is jőve, majd kínosan kacarászva közölte, hogy nős, és úton az első gyereke, de kösz. Oké, kínos nekem is, de nem szégyellem magam nőként sem, mert kiálltam a vágyamért. Mint már írtam ez nem jellemző rám és csak egyszer fordult elő, viszont nahát, én sem gondoltam volna sosem, hogy valaha is képes leszek erre, ám kibuggyant belőlem a vágy, és gyorsan rövidre is lett zárva: lekéstem. :( Na, azóta én is főleg utána sóvárogni járok a boltjába, ha kell vmi, jól megalapoztuk a kapcsolatunkat, de neki legalább hízik a mája, én meg csak legeltetem a szemeimet rajta, ha látom...

Remélem, inspiráló annyira a történetem, hogy más is bevállalja, hogy lépést tegyen a vágyaiért, mert mennyivel jobb már azért sóvárogni, mert nem lehetséges erkölcsileg, etikailag, mint csak gyáván és biztonságosan álmodozva, ugye, hogy aztán igazi szívtörés legyen attól, aki lecsapja a kezedről.

Persze az én mutatványomhoz az is szükséges, hogy ne adjak túl sok teret a szégyennek, mert az csak további problémákat okozna.

Nem mintha úgy lennék szégyentelen, hogy ruha nélkül járnék az utcán, sőt, kifejezetten takarom a testem, mind a kíváncsi szemek, mind a Nap káros sugarai ellen, viszont azért sosem szégyellném magam, hogy kifejezem a vágyam. Bátorság, nincs vesztenivaló, csak nyernivaló! Aki nem kockáztat, az nem is nyerhet.

Amúgy ez valószínűleg kor kérdése is, én is voltam már vagy harminc + éves is, mire az én történetem történt, és fiatalabban talán nekem sem lett volna elég bátorságom hozzá, pedig szerintem a fiatalok bátrabbak, mint az idősebbek, szóval nem teljesen értem...

Értem is, meg nem is... Ahogy nekem tűnik:

- a lánynak soha nem szóltál semmit, nem próbálkoztál nála (kiderülhetett volna, hogy kellesz-e neki)

- a barátodnak soha nem szóltál semmit, hogy neked ez a lány mennyire tetszik (eldönthette volna, hogy kezd-e kapcsolatot a lánnyal, ha ez téged ennyire bánt)

Most már, ha eddig hallgattál, szerintem az az arányos, ha nem most kezdesz el beszélni róla, mindenki csak rosszabbul érezné magát tőle, téged is beleértve. És igen, amiért (akiért) nem akar tenni az ember, azt el kell engedni, nincs is alapja a hozzá ragaszkodásnak.