Mit lehet azzal tenni, ha az ember teljesen egyedul marad?

Iszonyu a csaladi helyzet. Bizonyara erthetetlen lesz valamelyest a posztom, de reszletezni sem energiam, sem lelki erom nincs. Anyam nem normalis, apam ezt bekajalja, mintha nem lenne meg a magahoz valo esze. Figyelmet ad neki, ezzel egyutt hatalmat, a lovat ala. Nem ertem. Megha nem is szolal fel ellene, legalabb ne tamogatna. Egeszen eddig a testveremre tudtam tamaszkodni, hiszen ugyanugy lattuk a helyzetet, most viszont valami megvaltozott. Anyank mellett foglalt allast. A lenyeg, teljesen elveszett vagyok. Adott volt egy bantalmazo parkapcsolat, harom ev kellett ahhoz, hogy valamelyest ebbol ki tudjak lepni. Ennek a pontja is mostanaban erkezett el. A barataim leperegtek. Az egyetlen baratnom messze van tolem es iszonyu sok dolga van neki is. Dolgozom, viszont csak napi 4 oraban. 2 honap mulva kezdem az egyetemet, viszont fogalmam sincs, hogyan eljem ezt, az addig tarto idoszakot tul. Eddig is baromi nehez volt, fogalmam sem volt, hogy ennel lehet meg nehezebb. Koszonom, hogy elolvastad.

Hogy egy kicsit megis csak arnyalni tudjam - anyam egy kemenyen narcisztikus ember. A beszelgetes egyikkel-masikkal lehetetlen, ezer probalkozason vagyok tul, ez mar sokadik eve megy.