Van-e értelme az ember életének, amikor már teljesen egyedül maradt, az emberek kerülik, mert lúzernek/csodabogárnak tartják (emiatt barátai sincsenek), a nők lenézik, mert nem elég menő és sármos, és már nem érez magában semmi értékeset?

Köszi. Ne haragudjatok, már bánom, hogy kiraktam ezt a kérdést. Lehangoló is, és teljesen értelmetlen is. Ne válaszoljatok rá. Nem segélykiáltás, nem figyelemfelkeltési kísérlet, (és nem, nem nem leszek öngy. sem... az a gyengék menekülő útvonala volna)... csak időnként mélyponton érzem magam, de sosem lehet tudni, hogy mit hoz majd a jövő. Új életcélokat próbálok találni ami értelmet ad a holnapnak is. Ennyi. Emelt fejjel előre.