Miért “félek” elköltözni otthonról?

A helyzet a következő. Felnőtt huszonéves lány vagyok. Gimi után rögtön Ausztriába mentem egyetemre, 4 évet éltem kint. Először nagyon megrázott és féltem kint, de aztán megszerettem. A covid első hulláma alatt diplomáztam, utána hazaköltöztem Magyarországra a szüleimhez.

Először úgy volt, hogy ha vége a vírusnak visszaköltözöm, ott keresek munkát, esetleg csinálok egy mesterképzést is. Közben az élet máshogy alakult, itthon maradtam. Itthon is a lehetőségekhez képest igen szuper munkát találtam, jó is vagyok benne, szeretem is és a koromhoz képest nagyon jól keresek.

Szeretnék albérletbe költözni, mert azért huszonévesen mégsem akarok mamahotelezni. Na és itt jön a DE…egyszerűen úgy érzem, hogy a saját városunkon belül félek elköltözni.. megijeszt a gondolat, hogy külön legyek de nem tudom megmagyarázni miért.

❗️hangsúlyozom, hogy jól keresek, el tudom tartani magam és mellette még félretenni is, tehát NEM azért nem költözöm el mert élősködni akarok a szüleimen. A rezsibe beleadok, teljesen eltartom magam, simán ki tudnék fizetni egy albérletet.

Nem tudom mi ez a megmagyarázhatatlan érzés, talán valami traumám lehet hogy anno nagyon megijesztett az egyedül Ausztriába költözés? Egyébként egyedül lenni is tudok/szeretek szóval pláne nem értem mi a bajom most.. forduljak ezzel szakemberhez? Vagy csak hisztizek és meg kellene emberelnem magam, erőltetni?