Miért “félek” elköltözni otthonról?

En nem hiszem, hogy ez egy kotelezo dolog, hogy ki kell repulni. Ertem, szocializmusban lehetetlen volt lakhatashoz jutni, nyugaton fosadek alberletben buli van 16 eves kortol.

De ha van egy szobad, ahol a normalis szuleid bekenhagynak vagy szeretitek, toleraljatok egymas tarsasagat, akkor nem kotelezo teljesitmeny kirepulni. Ez csak social media.

En 36 eves koromig anyukammal eltem, pasizgattam. 36 evesen osszefutottam egy angol pasival, es azt vettem eszre, hogy hozzakoltoztem 15 eve, reszletekben.

Amíg jól megvagy otthon, addig ne költözz el csak azért, mert már huszonéves vagy.

Amikor majd olyan lesz a helyzet, hogy már látod majd értelmét valami miatt, akkor menni fog. Nem kell sürgetni a folyamatot!

Szerintem ez csak annyi, hogy belesüppedtél a komfortzónádba, és ilyenkor a legtöbb embernek nehézséget okoz ebből kilépni. És igen, ez simán lehet akkor is, ha X éve te már egyszer kiköltöztél Ausztriába - hisz ettől még most itt laksz már pár éve legalább.

Ha nem akarsz elköltözni, és a szüleidnek is megfelel, hogy otthon vagy, akkor nem muszáj elköltöznöd.

DE!

Érdemes átgondolni a pro és contrákat, illetve hogy valójában mit akarsz kezdeni magaddal. Ugyanis az nem jó, ha a félelem irányítja a döntéseidet. Tehát ha amúgy van okod költözni, de a félelem tart vissza tőle, akkor annak nem biztos, hogy jó vége lesz.

A szüleid hogy viszonyulnak a tényhez, hogy még otthon laksz? Örülnek neki, nem érdekli őket vagy mondogatják, hogy el kéne költöznöd? Mert nagyon nem mindegy!

A komfortzóna tényleg jó meglátás, előző, nagyon igaz, de az is korrekt, hogy te már mennél, valami mégis visszatart. Szerintem próbáld meg megtalálni, hogy tényleg pontosan mitől is félsz, ehhez rákérdezhetsz magadban, hogy mi a legrosszabb, ami történhet? A kérdésedre csak te tudhatod a választ, más nem! A félelem pedig azért van, hogy megvédjen téged, sokszor igaza is van, hogy ne fuss fallal a falnak, de azért lebénítania sem kéne, ugye! Én azt fedeztem fel, hogy a félelmek olyanok, mint a szellemek: onnantól kezdve, hogy kimondod a nevét, hogy mitől félsz, mintha már el is tűnnének, hiszen a félelem egy alapvető érzés, ám huszonévesen nem valószínű, hogy nem tudnád a saját félelmedet megnyugtatni valami racionális megoldással, ám ha mégis találsz ilyet, írd meg nyugodtan, mi segítünk! Onnantól kezdve, hogy tudod, hogy konkrétan mitől félsz, van is rá megoldás, tehát aggodalomra semmi ok.

A lakáskeresés nyűg, a költözködés nyűg. Ezek lehetnek elég nyomós érvek az elköltözésre, pláne, ha nem űz el semmi otthonról. Valahol az az egészséges, hogy addig laksz a szüleiddel, amíg össze nem költözöl életed párjával, ám ha egyelőre nincs ilyen jelölt kéznél, akkor talán tényleg nem is sürgős dobbantani. Valahol tényleg az a legegészségesebb, hogy segítesz az idősödő szüleidnek a háztartásban, ám kérdés, hogy van-e társadalmi életed, jársz-e el szórakozni, ismerkedni, szoktál-e hazavinni fiúkat pl., hogyan reagálnak rájuk a szüleid.

Te hogy érzed magad otthon? Valószínűleg nem nagyon rosszul, ha nem sürgős a költözés... Áldás, ha olyan helyen laksz, ahol együtt lehetsz a szüleiddel, a legtöbb ember menekül otthonról és a szüleitől sajnos, pedig azok élnek sokáig, akik nem egyedül élnek!

"te már mennél, valami mégis visszatart. Szerintem próbáld meg megtalálni, hogy tényleg pontosan mitől is félsz"

Csak azért menne, mert anyagilag megtehetné, meg azért, mert már huszonéves. Egyik sem elégséges indok.