Idegesség időre menő feladatoktól?

Fú felejtsd el gyorsan!

Azok nem munkák 😂

Csupa fontoskodó jelentéktelen marhaságot csináltatnak a beosztottakkal, bejelentve nincs rendesen, épphogy minimál órabért kapsz, alapból emelt óraszámmal foglalkoztatnak (60 órás munkahét), sehol nem fizetnek szabadságot, ünnepnapot se, járatnak a nyakadra mindenféle nagyképű "ellenőrt" aki úgy gondol bármit ahogy akar, és bármikor pótolható vagy!

Plusz ha még ez is kevés lenne mindenki le fog nézni akivel találkozol.

Én még tavaly voltam portás a "River Estates" be (Kifü) a Dózsa György úton az volt a gépükbe a jelszó, hogy "kutya007" 😂

13-as, én régebben voltam recepciós, azért javasoltam, mert az valóban nem olyan munka, hogy időnyomás lenne benne. Szerettem csinálni.

Te valami szabálytalankodó cégnél dolgozhattál.

A lenézéssel meg nem érdemes törődni. Én diplomásként csináltam, úgy alakult, hogy nem csináltam tovább, de szerettem.

Ellenőrzés meg mindenhol van, ez alap. A kollégáim közt volt is pár, akire ez ráfért (volna), mert rendszeresen órákat késtek, nem akartak rendesen dolgozni, pedig ez nem egy megerőltető munkakör. Arra is lusta volt némelyikük, hogy minden vendéget rendesen felírjon, aki az épületbe érkezik. Minden munkakörben van valami ellenőrzés, mert elkanászodik sok ember anélkül.

A kérdezőnek amúgy is az lenne a tartós megoldás, hogy tanulja meg a stresszt jobban elviselni. Az időnyomáshoz is hozzá lehet szokni.

Sőt, most még azt is hozzáteszem az eddigi válaszomhoz (6. válaszoló vagyok), hogy jobban belegondolva nem voltam mindig ilyen időszorongó és időben elvesző, mint jó pár éve már, sőt, gyerek- és fiatalkoromban sokkal gyorsabb és pontosabb voltam, nem zavartak az időre menő feladatok, játékok sem, nem úgy, mint jó ideje, évtizedek óta! Szóval szerintem a túlterheltség lehet az oka, hogy betelt valami bennem, amivel boldogulni tudtam az idő megfoghatatlanságával... Ez eddig fel sem tűnt nekem, csak most, újraolvasva a kérdésedet, kérdező!

Viszont rémlik is emlékeimben egy elhatározás egy felismerést követően úgy kb. húsz évvel ezelőttről, hogy elegem van a rohanásból, miután lediplomáztam és külföldre költöztem, és egyszer csak feltűnt, hogy nagyjából bölcsődétől kezdve azért kellett jól teljesítenem, hogy jó óvodába kerüljek, ahol azért kellett jól teljesítenem, hogy jó iskolába vegyenek föl, ahol azért kellett jól teljesítenem, hogy jó középiskolába kerüljek, hogy ott jól teljesítve jó egyetemre kerüljek, mert kell az az egyetemi diploma. Kinek? A szüleimnek. Oké, megszereztem. És most? Nagybetűs ÉLET? Ugyanilyen rohanós, alváshiányos tempóban? Kösz, nem... Szóval az én helyzetemben volt egy tudatos elengedése az időnek és a vele járó stressznek.

Nem lehet, hogy nálad is erről van szó, kérdező?

Persze attól még nekem is kérdés, hogy milyen munka illik a nem rohanós életformához, és szerintem a válasz a magánvállalkozás: találd ki magad, csinálj céget a nevedből, és oszd be úgy az idődet, ahogy te akarod, lassan, rohanás nélkül.

Persze tudom, hogy épp a ki legyek én kérdés a legnehezebb, én is ezen elmélkedem évek óta...