Mit tegyek az emetofóbiámmal?

Fiatal férfi vagyok és hát eléggé szégyenlem, ez gyerekkoromban is megvolt, csak akkor letudtam azzal hogy előttem senki sem fog hányni és én sem leszek rosszul.

Aztán pár éve valami miatt 2 napig hányingerem volt és ekkor kezdődött a baj :(

De érdekes, mert otthon nincs meg bennem az az erős szorongás, mint pl. buszon, gyerekek közelében, strandon, részegek társaságában.

Pszichológushoz is jártam kisebb megszakításokkal, mert egy kisebb faluban lakom, ahol nincs a közelben ilyen lehetőség.

Emiatt nem tudom élni rendesen a (szociális) életemet, barátaim szinte nincsenek, ezt is restellem.

Barátnőm sem volt még, pedig már jó lenne valaki.

Hallottam hogy ilyenkor az adott fóliával foglalkozó pszichológushoz kellene menni vagy kognitív viselkedés terápiára.

Számomra ez olyan mint a világvége, ha hányni látnék valakit akkor tuti "rosszul lennék".