Ezt hogy lehet leküzdeni? Valakinek hasonló?

Gyermekkoromban is volt hasonló érzésem. Kimaradás érzést és beteges kisajatitast érzek minden fontos ember ( szerelem , barat ) iránt.

Felnőtt korom óta inkább a szerelmek után érzek ilyet. Pár pl.

Gyermekkorban volt egy barátom, azonban állandóan az volt a heppje, hogy ha én bementem inni vagy wc-re mire kijöttem hazament és utána nem jött ki. Erre tisztán emlékszem, hogy mindig idegesített, sose mentem el melőle, erőltettem.

Ez mióta felnőttem csak a szerelmekben van meg. Akkor is ha viszonzatlan.

Pl volt olyan, hogy titokban ismerkedtem egy emberrel, kavartunk, nekem és neki is volt valakije. Én beleszerettem, ez elmúlt, én szakítottam ő nem. Utána hosszú ideig állandóan kerestem, ha egy helyen voltunk mentem utána, ha mással beszélt akkor hisztiztem, szó szerint lesátoroztam az irodájába, hogy ne is legyen alkalma. Sokszor hamarabb végeztem, de megvártam, mert addig is velem foglalkozik.

Ezek általában Mikro közösségben érvényesülnek. Ha a munkahelyen kívül mással volt joba, akit én nem ismerek, az nem zavart. Az zavart, hogy eddig velem volt nagyon szoros, utána pedig én kiestem a kosárból és mással volt joba.

Munkahelyet kellett váltanom, ott ugyanez megtörtént, csak én egyedülálló voltam.

Ismét munkahely váltás.

Párkapcsolataim is erre építem. Ha ez nincs meg, akkor nem is kell. Hiába van egészséges, jól működő, törődő kapcsolatom.

Még egy pl.

Korábbi esetek. Én sosem tudtam elhivni ebédelni, de mással elmegy. Ezen hisztizek, nem értem, kevésnek érzem magam, írogatok neki, szét cseszem magam fizikálisan.

Voltam pszichologusnál de semmit se segített.

Hátha valakinek volt hasonló, tudja miről beszélek..

Még egy pl.:

Ha én megakartam hívni kávézni,elküldött hogy nem ér rá,sok a munka, majd 5 p múlva mással kavezott.